Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből
a Feluszinház magyar együttesének tagjaiból toborzott színjátszók is. 1953. január 31-én - az egykori Katolikus Legényegylet sebtiben erre e célra átalakított épületében - Urbán Ernő Tűzkeresztség cimü színmüvének bemutetásával az új szinház átesik a "tűzkeresztségen". Ezen a több mint három évtizeddel ezelőtti január végi napon tehát - amint azt 8 korabeli magyar és szlovák lapok is elismeréssel és lelkesedéssel nyugtázták - szinház született. Valóban? Me már elmondhatjuk: igen, tagadhatatlanul. Le hosszú évek kellettek ahhoz, hogy megbizonyosodhassunk ebben. Az újszülöttnek meg kell tanulnia élni, járni, önállóan gondolkodni és cselekedni, át kell esnie az összes gyermekbetegségen. Egynémely ik gyermekbetegséget viszont csak jócskán a serdülőkora után kapta meg, s ezek ennál hevesebb lefolyásúak, annál magasabb lázzal járók voltak. Lelkesedós és kiábrándulás, sikerek ós bukások, hirtelen nekilen dülések és kudarcok, okos elképzelések és zsákutcába tévedések váltották egymást sűrűn ezen az idestova három és fél évtizedes pályán Egy biztos: nem volt könnyű. Alapszabályzatának értelmében a Magyar Területi Szinház küldetóse: "céltudatosan törekedni a színházművészet haladó hagyományainak fejlesztésére, különös tekintettel az elkötelezett szocialista művészet fejlődésének támogatására ós elősegíteni a magyar nemzetiségű dolgozók és fietelság kulturális szintjének emelését. ... A szín ház szókhelye Komárom, működési területe a Szlovák Szocialista Köztársaság. A színháznak kihelyezett társulata működik Kassán." A Magyar Területi Szinház sajátos helyet foglalt el ós foglal el ma ls a szlovákiai színházak rendszerében, noha jellege, szerkezete, felépitése szerint leginkább a kerületi színházakkal rokonítható. Ezzel egyidejűleg azonban a csehszlovák állam nemzetiségi politikájának kiemelt tényezője, a csehszlovákiai magyar nemzetiségi művelődés ós szellemi-művészeti élet egyik központi intézménye. Érzékié tes megfogalmazása olvasható ennek a ténynek az Irodalmi Szemle 1960-as évfolyamában: "Szinházkultúránk fővárosa Komárom." Különbözik a kerületi színházaktól még abban is, hogy azok általában Komáromnál nagyobb városokban létesültek és jóval kisebb a tájolási kör zetük, mint a komáromi színházé. E tekintetben ugyania a Magyar Területi Szinház Szlovákia legkiterjedtebb tájolási körzettel rendelkező játékszini intézménye. A Magyar Területi Szinház komáromi és kassai társulatai évenkénti előadásaik k ^ t harmadát tartják azók-
