Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből
műsorában. A klasszikus világirodalmat Molière A képzelt beteg cimű vígjátéké képviselte, a kortárs világirodalmat - a szovjet szerzők munkáin kivül - semmi. A képzelt betegg el kapcsolatban annyit szükséges megjegyeznünk, hogy a korabeli kritika a társulat egyik legsikerültebb előadásaként értékelte. Gizela MaÓugová a fejlődés perspektíváit is észrevette ebben az adaptációban, de nem kerülte meg e társulat gondjait sem: "...ez ez előadás azt is fölfedte - irja -, hogy az együttes további művészi fejlődése érdekében milyen mérhetetlenül fontos, hogy olyan tapasztalt rendező és jó pedagógus tartsa kezében azt, emilyenből, sajnos, nemcsak a Faluszinháznál, hanem Szlovákia-szerte még mindig kevés van." Az e rövid idézetben kiemelt rendező Münk István volt, aki, noha a szlovák szinházi életben is jónevü szakembernek számított, rendkívül sokat tett a csehszlovákiai magyar szinházi kultúra felszabadulás utáni indítása, fölemelése érdekében is. Az első időszakot - lévén az indulásánál a Magyar Területi Szinház első állandó rendezője is - kétségkívül az ő munkája határozza meg leginkább. A magyar tagozat 1950. augusztus 1-vel alakult meg és szeptember 30-án már be is mutatkozott a közönségnek. Lelkes, ám szinte tapasztalatlan és kezdő színjátszóinak tehát két hónapjuk, nyolchetes próbeidejük jutott erre, hogy az első bemutatójukra felkészüljenek. Igaz, ebben - ez általános színházi gyakorlatot Ismerve - talán nem is lenne semmi furcsaság, még akkor sem, ha tudjuk: egy éppen csak induló - inkább iskolapadokat és próbatermeket igénylő, mintsem szinpadérett társulatról van szó. Csakhogy ez a dolognak csak egyik része. A valóságos helyzet megértéséhez és helyes értelmezéséhez tudni kell azt is, hogy a debütáló társulat a legelső bemutatkozását követő negyedik nepon - október 4-én - újebb két /!/ premiert tartott!! Méghozzá nem is Pozsonyban, hanem az ország másik végében, Negykapóson! Azt hiszem, nem is túlzunk olyan nagyon, ha ma már színháztörténeti kuriózumot látunk egy alig két hónappal ezelőtt alekult, s a sző minden jelentésében kezdő színtársulat nem egészen egy hét alatt sorra kerülő három bemutatójában! S mi több, az első évad végéig még egy újabb - negyedik - premiere volt. Természetesen e magyer tagozat nem tertott - nem is tarthatott - minden évedben négy bemutatót. Az általánosnak nevezhető gyakorlat az évadonként! két vagy három bemutató előedáa volt. A magyar tagozat fennállásának kilenc esztendejében igy 21 színművel mintegy 2500 előadást tartott. Thália felszabadulás utáni első csehszlovákiai magyar igehirdetői tehát valóban a vándorszínészet 92
