Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

nemcsak a magyar tagozatának - inkább politikai feladatai, semmint művészi célkitűzései voltak. De talán nem is lehetnek különösebb elvárásaink a művészi munkát illetően, ha ennek a legelemibb feltételei sem voltak adottak. És nemcsak az egészséges művészi fejlődésnek aligha kedvező művelődéspolitikai irányvonal következtében, nemcsak a magyar tagozat frissen és sietve toborzott, s a felvételi vizsgán a legminimálisabb követelmények elé állított, zömében fiatal éa tapasztalatlan tagjainak hiányos felkészültsége és ismeretei miatt, hanem az alapvető szervezési és működési kereteket és munkafeltételeket szemügyre véve sem. Persze, nem jobb a helyzetük, nem gondtalanabb az életük a szlovák társulatoknak sem. Drahos Zelenskyn, az igazgatón kivül például 1954 júniusáig nincs a színháznak egyetlen állendó rendezője sem. Az első 76 bemutató közül csak nyolcat tarthattak a székhelyükön, Pozsonyban, mivel nem volt saját színpaduk és nem voltak saját próba helyiségeik sem. Mindezt figyelembe véve eránytalanul sok előadást kellett tartaniuk a szinház tagjainak. További megoldhatatlan problémát jelentett az emiitettekkel részben összefüggő fluktuáció kérdése. A magyar tagozat egyik vezető személyisége, Lengyel Perenc az együttes működési feltételeiről, játékhelyeiről fest plasztikus képet egyik visszaemlékező Írásában: "...sok helyen találkoztunk meg nem értéssel, sőt rosszakarattal is. Az autóbusz mögötti pótkocsiban vit'tük magunkkal nemcsak a díszleteket és kellékeket, hanem a színpadot is... Iskola termekben, dohánya zárit ókban, korcsmahelységekben /sic!/ is felléptünk. Játszottunk gyertya, petróleumlámpás, vagy jobbesetben gázlámpa fénye mellett, délután gyermekeknek, este felnőtteknek. Játszottunk fűtetlen termekben télen, szabadtéri színpadokon, vagy gőzfürdőhőségű kis termekben nyáron." Déryné, Molnár György, Szuper Károly, Szilágyi Pál éa társaik naplójába, visszaemlékezéseibe is beleillenének ezek a aorok! Fennállásának kilenc esztendeje alatt - 1950. augusztus 1. ós 1959. augusztus 1. között - a Faluszinház magyar tagozata húsz szerző huszonnégy müvét mutatta be, ebből egy irodelmi összeállítás volt. A huszonnégy szinpadi mű közül hét a mesejátékok és ez ifjúságnak szánt produkciók száma. A repertoár felét - a huszonnégy szinraübŐl tizenkettőt - a kortárs szovjet, oseh és szlovák szerzők müvei tették ki. He ehhez még hozzávesszük e három nemzet litere túrájának a magyer tagozat műsortervében szereplő klesszikus alkotásait, akkor ezek az irodalmak több mint kétharmad részben, azaz nem kevesebb, mint tizennyolc szinpadi művel szerepelnek ott. Ennek a ma már nyil90