Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből
Viktor fordításában, Lubomir Smröok vendégrendezósében. Az induló társulatot ugyancsak Egri Viktor köszöntötte az Uj Szób ant "A magyer színjátszókat a szövetkezeti mozgalmat ápoló Egységes Földműves Szövetség bocsátja útjára azzal a küldetéssel, hogy köztársaságunk magyarlakta vidékein szóvivője legyen e haladó gondolatoknak és a falu kultúráját emelje." De mielőtt tovább mennénk, megint csak tennünk kell egy kitérőt. Görömbei András Írje: "A csehszlovákiai magyar irodalom felszabadulás utáni korszaka... nem a folytonosság, hanem a sematizmus jegyében indult." Nos, ha ez a megállapítás érvényes az irodalmunkra, méginkább érvényes e felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszásra. S ha Fábry Zoltán joggal nevezhette a szlovákiai magyar irodalmi sematizmust edottsági sematizmusnak, méginkább annak nevezhető e nemzetiségi színjátszás sematizmusa. Nemcsak azért, mert felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar szinházkultúra bölcsőjénél ugyanaz az Egri Viktor bábáskodott, aki újszülött literatúránkat - Fábry szerint - "tudatosan irányította az uralkodó sztálini vonalra ós igy a sematizmus igazoltságába és kényszerébe". Sőt, színjátszásunk sematizmusa talán még annyira sem múlott Egri - Csanda Sándor kifejezését kölcsönvéve - "neofita buzgóságán", mint irodalmunk sematizmusa. Egy sematikus színjáték- és szinházeszmény elfogadása ugyanis létfeltétele volt az induló csehszlovákiai magyar színjátszásnak. Az első csehszlovákiai magyar hivatásos társulat nem képviselhetett mást, mint amit a neki szervezési-működési kereteket biztosító intézmény képviselt. A játékszini sematizmus jellemző jegyei mindenekelőtt bizonyos szinházszervezési kérdésekben, továbbá az egészen az abszurdumig eltúlzott naturalista játékszini tradíciók egyeduralmában, valamint a müsorpolitikában lelhetők fel, s bizonyos értelemben nehezebben fölismerhetők, rejtettebbek mint az irodalmi sematizmus jellemvonásai. Talán ezzel is magyarázható, hogy kritikai gondolkodásunk, szinházi publicisztikánk mindmáig nem számolt le olyen értelemben és olyen súllyal a csehszlovákiai magyar játékszini sematizmussal, mint ahogy az irodalomkritika és irodalomtörténetirás megtette az irodalmival. Persze, igazuk van azoknak, akik azt mondják, fontosabb ennél az, hogy színjátszásunk túllépett e sematizmuson. Igen, lényegében túllépett rajta, de anélkül lépett túl, hogy azt lezárta volna, s bizony még ma is nemegyszer véljük fölfedezni a csehszlovákiai magyar játékszini kultúrában annak egynémelyik vonását. A Faluszinház magyar tagozatának - a későbbiekben látni fogjuk:
