Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből
közönségizlés kiszolgálásának elkerülhetetlensége és a közönség szolgálatának nemes szándéka között vergődtek két évtizeden át. Igencsak jellemzők Sándor Dezső 1936-os keltezésű szinházi körképének utolsó mondatai: "Szinház 1936.•• Kicsit lehangoló, hogy a szlovenszkői szinház krónikása alig irhát mást az idén, mint az előző években irt. Mint a szinházvezetósben, a kritikákban is alig változhatik más, mint - a nevek." Nem különösebben változatos, s az eredetiségnek csak nyomelemeit mutatja föl a társulatoknak a jobbára a budapesti sikerdarabokhoz igazodó, s ezen kívül pedig agyonjátszott népszínművekkel és operettekkel, zenés játékokkal teletömködött repertoárja is. Ezt a képet egy-egy jelesebb cseh vegy szlovák színmű műsorra tűzése, esetleg valamelyik - rendszerint dilettáns - helyi szerző "remeklésének" a közönségcselogatáa szándékával történt színrevitele, vagy a nehezebben születő szlovenszkői magyar drámairodalom bátortalan és kezdetleges kísérleteinek esetenkénti kedvetlen felvállalása tarkította némiképpen. Több körülmény együttes közrejátszásának következtében egészen a köztársaság felbomlásáig nem tudott megszületni, lábrakapni ezen e vidéken a kisebbségi magyar drámaírás. Elfogadhatjuk a Fábry által megvont hetárokat a második periódusra vonatkozóan is, azzal a kiegészítéssel, hogy ezt ez időszakaszt célszerű két - 1938 és 1945 -, valamint 1945 éa 1948 közé eső - belső szakaszra osztanunk. A bécsi döntést követő években a szlovenszkői szinházi kultúrában is gyökeresen megváltozott e helyzet. Szlovákia területének egy részén, mint tudjuk, 1938 után fasiszta bábállam alakult, déli részeit pedig Magyarországhoz csatolták. A Magyarországhoz csatolt terűleteket újból e vidéki magyar színigazgatók kezdték járni társulataikkal. Komáromot példának okáért Jakabfy Dezaő, Bánky Róbert, Vértes Károly, Kassát Tolnay Andor, Érsekújvárt Hlatky László, Földessy Sándor, Párkányt pedig Sárossy ^rnő és Galetta Perenc társulatai kereatók föl. E társulstok műsora megint csak a pesti színházak repertoárjainak vonzáskörében alakult. Az ún. Szlovák Államban a hivatásos magyar színjátszás ezekben az években némaságra Ítéltetett. Nem szlovák nemzetiségű szinészek még csak el aem helyezkedhettek szlovák színházaknál. A szlovákiai magyar szinházi élet úgyBZÓlván teljeaen e pozsonyi műkedvelő színjátszó együttesek tevékenységére korlátozódott. A mi szempontunkból is érvényes, amit Popély Gyula a pozaonyi Bartók Béla Dalegyesület kapcsán vetett papírra: "A bécsi döntés után számbelileg megfogyetkozott és a politikai élet perifériájára 81