Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

romániai magyar teatrista", Andrási Márton játssza el élete talán legnagyobb drámai szerepét: Willy Lomanként legalább ekkora sikert arat, mint egy évvel korábban Svejk szerepében, /Márki Zoltán irta róla az Utunkban:" "Andrási kiválóan használja hangját, az Uzöttsóg pianojától felhang-emelkedésekkel, majd egész hangsorok átugrásával ér el a rekedt-száraz fortissimókig. Az első képtől az utolsóig szinte két oktávnyi terjedelmet jár be hangja - mint Ódry Ampádé Ady Sirni, aÍrni, sirni cimü versének szavalásakor -, illetőleg mollból dúrba modulál"./ Meglepően friss, játékoa előadás születik Szabó József keze elatt a Kolozavárt merőben új Brecht-darabból; s a főszereplő Márton János igazolja, hogy ő sem csak a népi vagy a hagyományos polgári vígjátékokban képes jelentőset nyújtani. A Piacé tor-féle Háború és béke drametizálásában Plóra Jenő /Bezuhov/, Az öreg hölgy látogatásáb

an Koós Zsófia, a Bűnbeesés után s Az Ör dög és a Jóisten bemutatóján László Gerő /Quentin, Götz/ lép meszsze ki korábbi alekitásai átlagából. A vásárhelyi főiskolából kilépett fiatalok pedig mindjárt korszerű bizonyítási lehetőséghez jutnak: Héjjá Sándor és Széles Anns például A mi kis városunk

ban /amely 8 rendező Szabó József egyik első nagy sikere/, Sebők Klára Maggie pompás szerepében László Gerő oldalán a Miller-drámában s a hatvanas években Kolozsvárra került egész ifjú csapat Sartre darabjában. Jóval ritkábban ugyan, egyazer-kótazer 8zonban alkalmuk nyílik a fiataloknak, illetve a már akkor is középnemzedékhez sorolnatoknak kipróbálni képességeiket klasszikus tragédiákban is: Szofokiész Antigoné

jának címszerepét méltán kapja 1959-ben Oroaz Lujza, mint ahogy nagy tragikai tehetségét teljesiti ki Balogh Éva a Bornemisza Péter által átigazított /ezúttal nem a Móricz Zsigmond felújítotté változatban játszott/ Elektráb

an /1974-ben/. A kettő között a Trójai nők /1967/ a művészi eredménnyé váltott lehetőaóg, Orosz Lujzának és társainak meg a rendező Szabó Józsefnek köszönhetően. Már itt az igényes koreográfia /Éghy Gissa/ volt a bemutató egyik fő erőasóge, /akárcsak majd a Magyar Elektráb

an/, ezzel együtt pedig a "kamarazenekeri pontosságú ós fegyelmü szuggesztív szereplővé" vált, bár részben statisztákból megszervezett kórus; az Utunk kritikusa, Szőcs István Balogh Éva vaskosan-életea, fölkavaró Kasszandrája, Krasznai Paula Andromacheja.és László Gerő Menelaosza mellett Orosz Lujza Hekebéját jellemzi a legelismerőbb szavakkal: "pátosszal deklamált anélkül, hogy az alak és viselkedése testi-lelki naturális valószerűségét bárhol megcsorbitotta volna". A rendező dicséretében pedig: "Monumentális, szenvedélyes, ékes, pompázatos volt az előadás anól-