Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
kill, hogy ehhez külsőséges fogásokat használtak volna... És ragyogó, kulturált szavalóatilust keltettek életre análkül, hogy e stílusnak színjátszásunkban folytonosságban élő hagyományai lettek volna." /A hetvenea évek végén s az új évtized elején hiányt pótol, egyúttal pedig színészi és közönségnevelő iskolát jelent az oratórium-előadásban megvalósított, Senkálszky Endre kezdeményezte és rendezte görög drámatörténeti ciklus tizennégy müvet felölelő hét bemutetója./ Számszerűleg változatlanul a középfajúság uralja a sétatéri színpadot a hatvanas években, egy kis romantikával fűszerezve: a kimeríthetetlen Néma levente . Szimonov közel százas szériát elérő darabja, az Egy szerelem története /az 1959. novemberi bemutatón Krasznai Paula és László Gerő játssza a főszerepet/, Kohout irodalmilag friss, felszabadítóén ható szinpadi játéka, az Ilyen nagy szerelem /Harag és Taub együtt rendezi 1963 tevaszán, Dórián Ilonának, László Gerőnek ós Horváth Bélának biztosítva a jó szerepeket/, amely a közönség érdeklődése folytán akár meg Is érhetné a 100. estét. Világirodalmilag számontartott müvek kisérik e vonulatot, például a Ruy Blas /1960/, a Szent Johanna /1962/; ez utóbbiban jut Balogh Éva a tehetségéhez méltó elaő nagy szerepéhez. /Balogh Éva az újrainditója - Török Erzsébet ós Janosó Adrienne után - az önálló irodalmi műsoroknak, Lélektől lélekig c. versösszeállitásával./ A kolozsvári magyar színjátszás legnemesebb hagyományainak folytatásaként pedig - tizenkilenc évi szünet után - 1965. november 26án végre ismét a közönség elé kerül Az ember tragédiája . Azoknak az éveknek elismert bukaresti képzőművésze, Jules Perahlm lépcsőszerüen kiképzett, kettős forgókorongból elkötött az általános emberire utaló, könnyen változtatható játékteret, amelyben Rappaport Ottó egy racionális alapállású Tragédiát rendezett meg; ezen a szinpadon a dráma nem Lucifer és az Ur között zajlik az emberért, hanem az emberen belül: Ádám mellett e küzdelem részese ez emberbarát, sőt emberi Lucifer és ez ösztöneire hallgató, lelkesedő Éva. Bizonyos /transzcendens, illetve látványos/ elemek kiiktatásával, a győzelme ken-veresógeken végighaladó, a küzdelem értelmét újra és újra megtaláló embert szólaltatták meg szép, ám nem művién ható szinpadi beszéddel a főszereplők: László Gerő /Ádám/, Kovács György és Flóra Jenő /Lucifer/, Vitályos Ildikó és Kraaznal Paula /Éva/. Az 1965-ös Trsgédie közönségvisszhangjára jellemző, hogy egyetlen hónap leforgáaa alatt a 18 előadást 17.000 néző látta! Nemes pátosz és korszerű gondolet éltette Illyés Gyula Kegyencé t la /a kolozavári bemuta60
