Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

"diktátor-rendezők", de a színházat belülről ismerő szekemberek kezébe kerül a művészeti vezetés, nem pedig egymást sürün válté irodalmár-ideológusok állnak az intézmény ólén, amint annak a kolozsvári közönség tanúja lehet, A vásárhelyi állendó szinház szervezésének döntő mozzanata a helyi Salamon Ernő Athenaeum 1945. június 21-1 vezetőségi ülésnek határozata, amely Tompa Miklós kolozsvári rendezőt és Kemény Jánoa irót, a Thália RT, korábbi igazgatóját bizza meg a gazdasági és művészeti előkészítéssel, a társulat összetoborzásával. Kemény János színházszervezői és Tompa Miklós rendezői tapasztalata /1937-től a budapesti Nemzeti Színházban végigjárta a szinházcsinálás stációit/ már 1946 őszére sikert hozott: ha nem is válhatott valóra Tompa terve, hogy Budapestről több vezető szinészt szerződtessen, a kolozsvári és nagyváradi társulat néhány kiemelkedő művésze átszerződik Marosvásárhelyre: Kovács György, Szabó Ernő, Delly Perenc, Kőszegi Margit, Borovszky Oszkár, Andrási Márton és még néhány társuk vállalja a kisvárosi feltételeket /Marosvásárhelynek ekkor tulajdonképpen színházterme aincs, 1973-ig a Kultúrpalotában tartják az előadásokat!/ - alighanem az új szinház művészeti vezetésében bizva elsősorban. Az 1946, március 10-ón még operettel /Lehár: A mosoly országa/ bemutatkozó ós az 1946/47-ea évadban ugyancsak aok könnyéé, zenés művet játszó társulat rövidesen igazi drámai színházzá válik - 1948 őszétől Állami Székely Szinház státussal. Nem csupán a kiemelkedő bemutatókat, hanem az átlagszintet tekintve is jogos a Székely Szinház müvész-szinházkónt való emlegetése, bár ugyanennyi joggal nevezhető politikus színháznak is, hiszen az főképpen orosz, magyar és román klasszikusokból, valamint kortárs magyar, román és szovjet szerzők munkáiból összeállított játókrend a polgáriból azocialistába átváltó szemléletet kívánta szolgálni, a kor igényeinek megfelelően. Ám ezt nem kUlaőaégesen tette; ahogy Tompa Miklós egyik visszapillantásában megfogalmazta a Székely Szinház alapkoncepcióját: " a szinház legyen - ha nem is irodalomközpontú, de - müközpontú." Ez az elv, amelyben összeegyeztethető volt a magyar realista /naturalista/ játékstílus 8 sztanyiszlavszkij! igényekkel, fokozatosan érvényesült - az anyagi lehetőségek /1948-tól az állami szubvenció/ s a társulat művészeti erősödése függvényében. Jól mutatja a változó helyzetet a bemutatók számának összehasonlítása: az 1946 márciusában nyilt csonka évadban 13# 1946/47-ben 38, 1947/48-ban