Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

21, 1948/49-ben 12, 1949/50-ben 8 bemutatót tartottak, a ettől kezdve stabilizálódott az évi 4-6 új előadás /akadt köztük felújítás is/. Az operettek, közönségcsalogató vígjátékok között 1946 júniusában már feltűnik Kós Károly Budai Nagy Antala /csupán részletek a drámából/, 1946 novemberében a Mandragora

. 1947 februárjában Sebastlantol A névtelen csillag

, májusban Rahmanov darabja, a Viharos alkonyat

; az 1947/48-as szinházi ávadot a Bánk bán nyitja, Delly Ferenccel a címszerepben /egy évvel korábban Nagyváradon játszotta Bánkot, al8kitása már ott feltűnést keltett/, ezt A fösvény követi, három hónappal később pedig az Éjjeli menedékhely

. Szabó Ernő rendezésében. Az 1948/49-es évadnyitás, Gergely Sándor bemutatója, a Vitézek és hősök után teszi fel önmagának a kérdést Molter Károly, hogy "Milyen a Székely Szinház?", s mint eki nem csalódott 1945. májusi előrejelzésében /a Világosság ankétján/, mindenekelőtt a Gorkij- éa a Gergely-dráma vásárhelyi változetának ismeretében jelenti ki: "A Székely Szinház - alig két évi műsora után - kollektiv testületnek érzik," 1949 tavaszán három, egymást követő bemutató igazolja Molter szaveit: a Jegor Bulicsov és a többiek

, a Tartuffe /Kovács György kedvelt szerepe volt és maradt/ és a mindmáig emlékezetes Uri muri

. Szebó Ernő a rendezője mindháromnak /a Jegor Buli csov társiHidezője Delly Ferenc, a Tartuffe-é ós az Uri murié Tompa Miklós/. Alighanem a színész-rendező tehetségének és tapasztalatának tulajdonitható mindenekelőtt a szerepek kidolgozottsága, a játéklehetőségek messzemenő kihasználása - anélkül azonban, hogy a magánszámok elvonták volna a figyelmet a lényegről /Delly különben ugyancsak színész-rendező!/. A nagy sorozatot megért vásárhelyi előadás egyik kritikusa /Páll Árpád/ összehasonlította Szabó Eraőék produkcióját a budapesti Nemzeti Színházban 1954-ben látott Uri muriv

al, a a két előadás magas művészi szintjét hangsúlyozva, a budapestinek kedélyesebb, a marosvásárhelyinek a tragikusabb kontrasztokat kiemelő voltára figyeltetett föl; Kovács György gondolkodó Szakhmáry Zoltánja, Szabó Ernő mókamesteri Csörgheő Csulija, Delly móltóságteljes ezredese, a fiatal Lohlnszky Loránd pincére, Szabó Duci Rozikája állta a párhuzamot a pesti nagy szereposztással /Beasenyei, Tompa Sándor, Mészáros Ági, Rajz János stb./ A Székely Színházban egyelőre méltó a folytatáa: a legjelentősebb román színpadi mű, Ceragiale vígjátéka, Az elveszett levél

f egy újabb Gorkij-dráma, a Kispolgárok /az 1949. decemberi előadás felújítására 1954-ben kerül sor Kovács György, Szabó Ernő, Csorba András, Borovszky Oszkár, Szabó Ottó, Erdős Irma széles visszhangú játékával/, 20