Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Gerold László: Vajdasági magyar dráma és színjátszás /1957-1982/
azonban Sinkó élete, semhogy az Európát végigutazott kézirat kálváriájára lehetne redukálni, mégha a Sinkó-Optimisták "párhuzamos-életrajz" annyira lényeges emberi problémát fejez is ki, mint a honkeresés, a fogalom fizikai ós szellemi vonatkozásában: "a haza ez a hely, ahol az ember úgy árzi, amit tesz, annak értelme van". /Az ismert ember hslálát követő különféle számitgatásokról irt drámát Guelmino Sándor Az özvegy cimmel 1969-ben, nem sokkal Sinkó Ervin halála után, nyilvánvalóan nem függetlenül ettől az esettől./ A drámában Sinkó emberi kapcsolatainak, élethelyzeteinek állandó kiindulópontja a kézirat sorsa, ami egy dráma tárgyául mégsem elegendő. Kevés, mert a kézirat körüli bonyodalmak mind a sztálinizmussal átitatott Moszkvában, mind a különféle spekulációkkal megrontott Nyugaton a történelem szintjén vitathatatlanul drámaiak, ám ha a kézirat kálváriája mögül hiányzik az iró belső, emberi ellentmondásokból szőtt egyéni élete, akkor inkább krónikáról, mint drámáról beszélhetünk csak. Sinkónak és a mellette árnyként álló Sinkónénak, mint utólag kiderült, abszolút igaza volt a Történelem ellenében, de az irodalomban az abszolút Igazságú hősök nem a szerencsésebbek. A művészi igazság feltétele az igazságig eljutó ember vívódó orcának a megmutatása. Sinkóban éppen az volt a nagyszerű, hogy igazságaihoz ellentmondásokon át jutott el, ezért alkalmas drámahős. Nem bölcs volt, hanem ember. A Nehéz honfoglalásb an pedig - kevésbé a drámában, kifejezettebben az előadásban - éppen az ember jelenléte elégtelen. Ugyanakkor egyetlen dráma anyagául sok is a kézirat körüli bonyodalom, mert az egymást követő epizódok szükségszerűen csak az életrajz felületén állnak össze. Attól függetlenül, hogy Bosnyák a Sinkó-drámával fontos, elgondolkodtató igazságokat mond ki, akar tudatosítani, az egymásra következő epizódok mégsem állnak Össze olyan magatartásdrámává, amilyent a választott anyag ós a "hős" kiadhatna. Válogatni kellett volna a jelenetek közül, mert ami anyagban kevesebb, az esetleg drámai-szinpadi intenzitásban több lehetett volna. Ugyanez vonatkozik az egyes etikai, szellemi kérdéseket hordozó rétegekre is, úgymint az egyes ember és a Történelem, politikai célok és eszközök, forradalom és humánum, politika és erkölcs, társadalmilag hasznos taktika és emberi igazmondás, hit és kétely, gyakorlati /hivatásos/ és lírikus forradalmiság, művészi lét és politikai lét viszonya, amelyek mind felismerhető rétegei a Nehéz honfoglalásn ak, de amelyek közül ezúttal kevesebb is elég lett volna egy jó, magával sodró, elgondolkodtató - etikai - dráma anyagául. Az hiányzik ebből az izgalmas szellemi anyagot görgető doku151
