Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Gerold László: Vajdasági magyar dráma és színjátszás /1957-1982/
Az iró húsdarálóhoz hasonlította ezt a kegyetlen közösséget, amely az újat akaró György barátot előbb átváltoztatja, majd megöli, elpusztítja. Cselekménye a színlap megjelölése szerint "valamikor" játszódik, tehát tág értelmezést enged. Retrospektive a távolabbi éa a legközelebbi múltban, sőt a jelenben egyeránt lehet példákkal bizonyítani az Áfonyák utalásait. Példabeszéde általánossága ellenére is könnyen válhat határozottá, attól függően, kit mire emlékeztet e történet. Sokkal egyértelműbbek Deák utalásai a Légszomj ban /1971/, amely folytatja ez "Áfonyák ból ismert jelképességet, de kimozdul a zárt általánosságok köréből és a konkrét történelmi problémák felé közelit". /Bányai János/ Bemutatóján sem addig, aem azóta nem tapasztalt formában, intenzitással jött létre e színpadot a nézőtérrel összekötő feszültség, mert nemcsak mindenki felismerte a történet, a színhely és a szereplők hitelességét, hanem - attól függetlenül, hogy osztotta-e vagy elutesitotta az iró véleményét - érezte isi a Légszomj a jugoszláviai magyarság utóbbi negyedszázadáról, rólunk szól. Az Író szándóka nem kevesebb, mint megalkotni a jugoszláviai magyarság erkölcsi katarzis-drámáját. Biztatás, hogy merjünk, tudjunk szembenézni önmagunkkal és a velünk élőkkel, felszámoljuk a téveszméket, a hiedelmeket ós ez olykor jelentkező rosszindulatot is. A bennünket nyugtalanító erkölcsi kérdésekre kivánja irányítani figyelmünket, hogy megszabaduljunk a tudatunkba sült kishitüségtől, szorongásainktól, alázatunktól, s kiváltsa azt a feloldódást, melyben végre élni tudunk az adott és biztosított lehetőségekkel. Mindezt egy parasztcsalád történetének, tagjai egymás iránti viszonyának rajzolataként közli a Légszomj irója. A család jelenti ezt a konkrét alapot, melyre Deák e különböző jelentésszintekből álló drámaépületet felhúzza. Parasztcsaládjának tagjai a kérges szivü, korrupt, esendő Apa, aki mégiaosak a család feje és életének irányitója, a befőttes üvegek és főzőedények között kiszolgáltatottan élő Anya, a jussra váró, testamentumért remegő, földön maradt legidősebb fiú - Károly, a mást akaró, a változást sürgető, a családból kiszakadt, nyitott szemmel járó értelmiségi -Donát /az iró szócsöve/, a kor tragikus figurája, a motoros legkisebb fiú - Viktor, e szerencsétlenül járt leánygyermek - Blanka. Kivétel nélkül mindannyian tipikus alakjai a vajdasági valóságnak. De nem kevésbé érdekesek és fontosak azok a szereplők sem, ekik nem tar-
