Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Gerold László: Vajdasági magyar dráma és színjátszás /1957-1982/
ami a rákövetkező korszerűbb formanyelvű szinjátszás jellemzője. A drámairodalom alakulását követve a hatvanas évekhez érve szükségszerűen - legalább - jelezni kell a jugoszláviai magyar szellemi életben, s ezen belül az irodalomben lejátszódó változásokat. Egyrészt ekkorra értek be az ötvenes években indult irók - ebben vitathatatlanul szerepe volt a jugoszláv művészi életben megindult modern, nyugati törekvések nyilt szellemiségű befogadásának -, s ugyancsak a hatvanas években jelentkezett az a nemzedék, amely szemléletében és ezt kifejező műveiben a jugoszláviai magyar irodalom avantgárd vonulatát honosította meg, a Symposion-nemzedék. Igaz, hogy a léptékváltás elsősorban a lírában, majd a prózában következett be, de serkentő ereje éreztette hatását a drámairodalomban Is. Akkor la, ha a két nemzedék költői, regény- és esszéírói sohasem vagy csak évekkel később vállalkoztak drámaírásra. Ilyen előzmények után ért el az Áfonyák /1969/ jelentette fordulóponthoz a vajdasági magyar dramaturgia. Deák Peronost ekkor, akárcsak korunk számos íróját az emberi kapcsolatok és ezek torzulása foglalkoztatja. Ennek megmutatására drámáiban olyan helyzeteket keresett és teremtett meg, melyekben a ho gyan élünk kérdése megkerülhetetlen. A helyzetek drámai töltését a azereplők önmaguk vállalásának szükségszerű felismerése adja. Konfliktusainak egyik pólusán mindig a tenni vágyás szándéka, vele szemben pedig - legtöbbször - általános érvényű, rendszerint nagyobb közösséget jellemző állapot /enerváltság, romlottság, stb./ áll. Az Áfonyák egy kolostorban játszódik, szereplői a "valóság és a semmi közé szorult" barátok, akik a genezis legalján, bűnben, mocsokban tengetik életüket. Közéjük érkezik a fiatal, erős férfi, akinek az a vágya, hogy a barátok maguk közé fogadják. Viszonzásul bő termést, megmunkált földeket, hízott állatokat ígér. A barátok érzik, hogy a fiatalember jövetele sorsdöntő számukra, félnek befogadni, de nem tudnak ellenállni a kisórtésnek, hiszen évek óta csak akkor találkoztak emberrel, amikor a lopott élelmet és saját életüket mentve menekültek előlük. A jövevény, aki később György barát névre hallgat, nem váltja be Ígéreteit, elfárad, beleilleszkedik a büntanya világába, elveszti eredendő tisztaságát, meg- ós átváltozik. Ellenpontnak éppen annyira kevés, mint a kizárólag könyveinek élő Simon barát. Pérfiszeretők között nővé változik, ami a kolostorlakók számára azt jelenti, hogy György megfosztja őket önmagától, ezért - megölik.