Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Gerold László: Vajdasági magyar dráma és színjátszás /1957-1982/
A jugoszláviai magyar szinjátszás 1945-től számított alakulástörténetében szinházvezetőként két jelentős egyéniséget tart számon az emlékezet, Dévies Imrét /1922-1971/ Szabadkán és Németh P. Istvánt /1922-1985/ Újvidéken. Dévies akkor került Szebedkára, amikor erősen szórakoztatóvá kezdett higulni a nemrég még szigorú műsor. S az ő érdeme, hogy a szinházat sikerült átirányítani a modern dramaturgia vizeire, a társulat nagy évtizede nehezen következett volna be Dévies Imre értő irányitása nélkül. Dévies vezette be a rendszeressé vált szlovéniai és szlavóniai vendégjátékot, s ő alakitott ki igen gyümölcsöző, szinész- és rendezőcserére épülő kapcsoletot több magyarországi szinházzal és szinházi emberrel. Németh P. István a megalakulástól tiz éven át vezette az Újvidéki Szinházat, s a tiz év nagy előadásai mutatják, sikerrel. Ennek titkát viszont a tehetségeket kibontakozni engedő, a jó ügyet sohasem gátoló láthatatlanul irányító képességében kell felismerni. Mellettük a szinészi emlékezet a tiz topolyai év vezetőjének, Dmitri jevics Marának /1913/ nevét szokta idézni, mint neves színészpedagógust és lelkes irányitót. Ha a jugoszláviai magyar szinjátszás rendezői közül akarunk valakit kiemelni, akkor néhány név említése válik elkerülhetetlenné. Pataki Lászlóé, Garay Béláé, Virág Mihályé és Szabó Istváné. Pataki /1916/ volt az első néhány év legfoglalkoztatottabb rendezője, szinészként is működött, aki biztos szakmai tudással állitotta szinre a realista előadások legjobbjait / A hazug ot, a Viharos alko nya tot. Az ördög cimborájá t, A Zselyeznov-ház asszonyá t. A tanítónőt, stb./. A korábbi hivatásos színjátszói múlttal rendelkező Garay Béla /1897/ rendezései a két háború közötti polgári szinjátszás elemeit ötvözték az új korszak realizmusával. Jelentős rendezései: a Volpone . a Botcsinálta doktor , a Warrenné mestersége , a Kisértetek . Ő állitotta zömmel szinre az operetteket, rendezte a topolyai szinház legtöbb előadását. Az első modern rendező a neves zágrábi Branko Gavellánál tanult Virág Mihály /1919/. Ő jegyzi a hatvanas éveket, azt a tiz esztendőt, amelyben a szabadkai szinház legnagyobb sikereit könyvelhette el. Virághoz legközelebb Brecht drámái állnak, Kurázsi mamáj a és A kaukázusi krétakör e tiszta, korszerű rendezések, mig a Csligula vagy az Áfonyák s a Légszomj a fel-feltűnő eklektikusság figyelmet keltő megvalósulásai voltak. De Virág rendezte a Bánk bán t és Az ember tragédiájá t. A nagy Romulus t és a Totók at, az Isten, császár, paraszt ot és A meztelen király t. A túsz t és a Rendőrség et, az Ilyen nagy szerelme t és a Lé-
