Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Gerold László: Vajdasági magyar dráma és színjátszás /1957-1982/
Ványa bácsi /mindhárom Harag György rendezése!/, az Agónia , a Ju lia kisasszony , a Játék a kastélyban éppen úgy, mint a Tangó , a Godot-ra várva , a Play Strindberg . a Mockinpott úr... . a Nem félünk a farkastól , a Psycho és részben a Gondnok is. De bukásként raktározódott el emlékezetünkbe mind e Mukányi . mind A székek . A kör négyszögesítése , akárcsak Molière Don Jüan ja, a Csapodár madárka és a Baal . Sajnálatos azonban, hogy a művészi bukás rovatba szinte kivétel nélkül besorolhatók a jugoszláviai magyer dramaturgia darabjai, aminek okát elsősorban a meggondolatlan rendezőválasztásban kell keresni, Tolnai Ottó és Glon Nándor szövegei látták ennek kárát. Ha beszélhetünk szerencsésen sorsdöntő mozzanatról, akkor kettőt kell emliteni: a kolozsvári Harag György és a belgrádi Ljubornir Draskic foglalkoztatását. Harag Csehov-triptichonjával a redukált élet figyelmeztető kérdőjeleit állította közönsége elé, megtoldva ezt a nem teljes egészében sikerült maga adaptálta Édes Anna-előedással. A buszmegálló cimü kinai darabbal, amely a politikai szinház művészi, nem publicisztikus megvalósulásaként érdemel figyelmet. A Draskic rendezte Játék a kastélyban a molnári hagyománytól mentes, szellemesen játékos, tehát igaz Molnár-értelmezés színháztörténeti értékű példája, a Tangó pedig az egykori aktualitás maivá frissítéseként jelentős. A buszmegállóh oz hasonlóan a művészi formában történő politizálás lehetőségére figyelmeztet. Krle&a Agóniá jának újvidéki előadása pedig azért lehet fontos állomás a nagy iró müvei megjelenítésének sorában, mert szakit a történelmi háttérrel, mai emberek drámájaként áll előttünk e Monarchia végnapjaiban játszódó történet. Igy láttatja Z^eljko Oreskovic rendező. A Radoslav Doric rendezte Pley Strindberg pedig nemcsak Dürrenmatt Haláltáncátirását igazolta, hanem egyúttal az emberi kiszolgáltatottság és társnélküliség eleven problémájára is figyelmeztetett Fejes György, Romhány1 Ibi és Nagygellert János remek triójával. Ezzel az előadással kezdődött el a szinház országos meg- és elismerésének útja, a fesztiváli dijak sorozata indult be a Play Strindberg szarajevói sikerével. Az utóbbi néhány évben az Újvidéki Szinház is válságba került, aminek okát egyrészt abban kell keresni, hogy a dramaturgiai adósság törlesztése ós a klasszikusok átértelmezése után olyan irányvétel szükséges, amellyel a szinház megmarad kísérletinek, formanyelvében modernnek, problémalátásában pedig vajdaságinak. De ennek megtalálása, úgy látszik, elképzelhetetlen megtorpanások, tévedések nélkül.
