Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

magát, szinte tobzódik az ötleteiben, s olykor el-eltóved egymásra torlódó elképzelései közt: a kritika már ekkor is felrója neki, amit aztán a hetvenes években is kénytelen néhányszor megtenni, egy-egy előadás "túlrendezését", egyik-másik epizódszerep "túlexponálását", a helyenkénti túlzó harsányságot. Példáink az ő Kismadár­rendezését ért biráló megjegyzések közül valók, ám ezek a felrónivaló hibái másfél évtizeddel később az 1970-es A revizor-rendezésében jelent­keznek majd tömény megjelenési formában ós csaknem teljes számban. Ugyanekkor viszont néhány egészen kiemelkedő és eszközeiben letisz­tult, gondolatiságában lüktető erejű előadást eredményeztek a magyar klasszikus drámairodalomban és a népszinmüirodalomban tett kalando­zásai. Pályája e szakaszának útjelzőkövei: A néma levente 1966-ban, a Ludas Matyi 1968-ban, más vetületben A seiend, boszorkányok ugyan­csak 1968-ban, amely egyike a területi szinház eddigi legkiemelke­dőbb produkcióinak, A kőszívű ember fiai 1975-ben, A cigány 1977-ben, valamint A beszélő köntös , továbbá a Szent Péter esernyő jének felú­jított változata 1979-ben, illetve 1980-ban. Konrádnak művészi igényt és közönségszolgálatot sikerült párosítania ezekben a rendezői mun­káiban, s ugyanakkor teljes egészében kibontakoztatta fanyar humorát, sajátos történelemszemléletét, a groteszk és a történelmi-társadalmi fonákságok iránti fogékonyságát. Beke Sándor ugysncsak szinészként kezdte pályáját a Magyar Terü­leti Szinházban a hatvanas évek első felében: amint már emiitettük, egyike volt a szinház első főiskolát végzett színészeinek. Ambíciói azonban továbbra sem hagyták nyugodni őt, s Budapesten elvégezte a rendezői szakot is. Még szinészként két irodalmi estet rendezett a szinházban, mellyel a csehszlovákiai magyar irodalmi szinpadi, vers­szinpadl mozgalom elindítója is lett. Az első komolyabb vállalkozása a Magyer Területi Színháznál - még főiskolás korában - Liliomfi-ren­dezése volt 1967-ben. Vizsgarendezósét I968. január 26-án ugyancsak a Magyar Területi Szinházban tartotta Shakespeare Romeo ós Júlia já­nak színpadra állításával. Munkáját szinte teljesen egyöntetű elis­merés fogadta, sőt, egyik kritikusa, Pónod Zoltán új korszak kezde­teként értékelte az ő rendezését a Területi Szinház történetében. Az ő felfogásában a halhatatlan veronai szerelmesek - nem kis mérték­ben Gálán Géza és Thirrlng Viola alakításának is köszönhetően - Ízig­vérig mai fiatalokká lényegültek át. Beke a legapróbb részletekig megtervezett, sajátos szemléletű, nagy koncepciókban gondolkodó, rendkívül dinamikus költői szinházának a Ro meo ós Júliá t követően az Isten, császár, paraszt , továbbá a hetvenes évek elejére eső Goldoni-

Next

/
Oldalképek
Tartalom