Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

tősége ven e tekintetben a fenti négy szinmü magyarországi vendégrendezőjének, Lendvay Ferencnek, aki sürü szinházi atmoszférát jelentő rendezéseivel párhuzamosan felbecsülhetetlen értékű szinészpedagógiai munkát is végzett a komáromi szinészek körében. Rajta kívül még néhány neves szlovák szerző - Stefan Münk, Martin Gregor, Viktor Lukao és Martin Holly - munkája emelhető ki. Érdekes kisérlete ennek az időszaknak Jókai Mór Az aranyember cimü regényének szinpadi adaptációja - Fellegi István munkája - 1955-ben, amelyet két egymást követő évedban két rendezésben is bemutatott a szinház. önmagában is sokat mond a darabról, hogy a Martin Gregor által rendezett első változatának négy felvonása öt /!/ órás játékidőt vett igénybe. A kritika nagy eseménynek tartotta Dávid Teréz drám8irói jelentkezését, ekinek a pozsonyi Hviezdoslav Szinház és a komáromi Magyar Területi Szinház szinpadán egyszerre két színmüve - a Lidércfény és a Dódi - is bemutatásra került az 1958-as esztendőben. A Dódi színpadra állitását értékelve mindenekelőtt a jelenetek képszerüségének kidomborítás ára törekvő rendezést, Igor Ciel» munkáját, a hatásosan megkomponált álomképeket és a fények átgondolt használatát emelte ki a kritika, elmarasztalva ugyanekkor a szinészek munkáját, deklamáló előadói stílusát. A sajátos játékstílus - játékstílusok - keresése és kialakítása nem csupán elhatározás kérdése. Megalapozott ismereteket ós friss szellemet kivánó céltudatos és tervszerű munka, s nem kis mértékben a körülmények saa^encsés összejátszása, a különböző "objektiv" és "szubjektív" tényezők, hatóerők találkozása, egybehangolása is szükségeltetik hozzá. Talán ez utóbbiak hiánya, talán más az oka, de a Magyar Területi Szinház három évtizedes történetében ezen a területen nemegyszer kapkodás ós következetlen lépések egymásutánja tapasz^ talható. Igy aztán azt is mondhatnánk, hogy a területi szinház harmincéves története ez egyéni arcvonások, a határozott karakter hiányát fölpanaszló felismerések sorozata - e vonások, e karakter kimunkálásának képtelenségétől kisérve. A múló esztendők megmutatták a sematikusan, leszükitetten értelmezett "népnevelő szinház" eszményének hibáit, fogyatékosságait is: "Az elmúlt három-négy esztendő évadéi inkább hibásan értelmezett népművelési akcióként summázhatok, mint művészi teljesítményként. /.../ Megindult a körbeforgás, ami enyhén azólva az újratermelődő középszerűség, a stagnálás jegyeit viseli magán" - olvashatjuk Dobos László egyik 1963-as fejtegetésében. Az idézett szöveg szerzője nem a színháznak a népmüvelésben, közművelődésben betöltött szerepét, s nem a népszínházi programok 114