Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

gató /Konrád József/, a dramaturg /Kmeczkó Mihály/ ós a szinész /Holoosy István/ nemmel váleszolni erre a kérdésre. Az 1983/1984-es évaddal bezáróleg a Magyar Területi Szinház 229 - ebből e komáromi társulat 170, a kassai Thália Szinpad pedig 59 bemutató előadást tartott. A bemutatott darabok nagy hányadukban vígjátékok, de arányosan szerepeltek e színen klasszikusok és kortárs szerzők, cseh, szlovák, magyar, orosz és szovjet, valamint népi demokretikus országokbeli és haladó nyugati drámairók, noha egy-másfél évtizede ez utóbbiak alig-elig kapnak cssk színpadot Komáromban - igaz, elsősorban gazdasági okok miatt. Ezen túl azonban alig olvashatunk ki belőlük - leszámítva egy Időben, s most újabban is a zenés vígjátékok, valamint a népszinmüvek felújításának sorozatát - határozottabb, céltudatosabb dramaturgiai törekvéseket. A derabok és szerzők megválogatása általában esetleges, önkényes volt: olcsó sikerre számitó müvek, sőt: müvecskék váltakoznak igazi és klasszikus értékekkel. Igaz, ez utóbbi országos jelenség: "A dramaturgiai tervre befolyással van a szinházi adminisztráció is és annak az az igyekezete, hogy úgynevezett "kasszasikerekkel" teljesitsék e terveket, akár a szinház társadalmi és művészi küldetésének a rovására ia." Ez az idézet 1959-ben hangzott el. A mi szempontunkból a párhuzamkeresós miatt van szerepe: körülbelül abban az időben - tehát az ötvenes-hatvanas évek fordulóján - amikor a szlovák szinházi szakma feszegetni kezdte a dramaturgia szerepét, s mérlegelni a szinházsk drematurgiei munkájának minőségét, a szlovákiai magyar közvélemény figyelme is fokozottabb mértékben e kérdések felé fordult. A csehszlovákiai magyar szinházi publicisztika egyértelműen 8láhúzza a dramaturgok és a drsmaturgia szerepét és jelentőségét egy-egy szinház életén belül, élesen szembefordul az üzletszinházi szempontokét hangoztató nézetekkel, aránytévesztésnek nevezi e vígjátékok elburjánzását, tévesnek és következményeiben károsnak itéli meg a könnyű műfajú müvek eluralkodását a falusi nézők igényeivel magyarázó szemléletet, hiányolja a "távlatokban gondolkodó dramaturgiát". Ugyanakkor a Magyar Területi Szinház is sok malom között őrlődik: túl sok szempontnek kell eleget tennie: "Egyetlen színházunktól sokszor ugyanazt kérjük számon, aminek végrehajtásához a szinházak egész hálózata szükséges" - olvasható a higgadt szerkesztőségi mérlegelés az Irodalmi Szemle egyik I960, évi számában. Ugyanerre a dilemmára világit rá majd egy évtizeddel később - az évek múlnak, a dilemmák, gondok maradnak! - Gály Iván is. S ha 1960-ban a "távlatokban gondolkodó dramaturgiát" kérte számon a 106