Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

raaturgiai munka hiányosságaival, a dramaturgia színházon belüli helyzetének, küldetésének meghatározatlanságával, tisztázatlanságával. A szinházban egészen a hetvenes évek közepéig meglehetősen sürün váltották egymást e dramaturgok; kinek ilyen, kinek olyan elképzelése volt a színházról, de tartósabban egyikük sem tudott megtelepedni Komáromban /sem Kassán/, s ami ennél is fontosabb: egyikük sem tudta a dramaturgiai tevékenységet a szinházi munka nélkülözhetetlen, semmi mással nem helyettesíthető láncszemévé tenni. Meglehetősen rövid ideig tartó próbálkozás után ez ötvenes, illetve a hatvanas évek második felében két színművészeti főiskolai végzettségű, saját nevelésű dramaturgja - Kisbán /Klimits/ Lajos és Melichárek Jana - is megvált a színháztól. Volt idő, és nem is egyszer és nem is csak néhány "óráig", amikor a lektori teendőkkel megbízott szinész, Siposs Jenő végezte a dramaturgiai feladatokat is. Dramaturgiai munkakörben megfordult a színháznál a drámairól sikerei csúcsára feljutó Dávid Teréz, a megbecsült szlovák színikritikus, Gizela Macugova, valamint a már akkor is jeles költőnek számító Bábi Tibor és Gál Sándor is. Állandó dramaturgja mindössze 8 hetvenes évek derekától van a színháznak Kmeczkó Mihály személyében. S bár évek múltán is látható kézjegyüket szinte valamennyien rajtahagyták a színházon és annak műsorán, lényegében egyiküknek sem sikerűit a színházon belül ós kivül elismerést kivívnia és pozíciója megszilárdulását kiharcolnia magának. Igy, ám nemcsak ezért, nem csodálható, ha a területi szinház fennállásának néhány évtizede alatt a már eleve halva született, vagy hosszabb-rövidebb ideig érvényesnek látszó önmeghatározási kisérletek garmadával találkozhatunk. A Magyar Területi Szinház mint népszinház, a Magyar Területi Színház mint a csehszlovákiai magyarok nemzeti színháza - ilyen éa ezekhez hasonló címkékre bukkanunk az elmúlt évek szinházi publicisztikájában, melyek aztán - pontatlanságuk, erőszakoltságuk miatt - előbb vagy utóbb, sorra le is váltak a színházról. A legújabb vignetták közül, Íme, kettő: közvetlen szinház, tájoló szinház kőszínházi rendeltetéssel. És még egy ezeknél is újebb: utazó-népművelő szinház! Talán nem szükséges elidőznünk annak bizonygátasánál, hogy mennyire felületesek és erőltetettek ezek a megjelölések. Mindenesetre - a Magyar Területi Szinház már megalapítása negyedszázados évfordulójának megünneplésére készült, amikor az eddiglaknál is hangsúlyosabban felvetődött a kérdés: kialakult-e már, van-e már az egyetlen csehszlovákiai magyar színháznak sajátos arculata? Fél éven belül három különböző helyen volt kénytelen a megbizott igaz105