Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Bóna László: Amerikai-magyar közös emberáldozat. /David Rabe: Bot ás gitár c. drámájának 1974-es Pesti Színházi bemutatója/

mert nem érti meg a gyilkosságnak és a darabnak kapcsolatát. Mig egy másik kritikus olyan értelmezését adja ennek, hogy a közönség az igaz, hogy ennél a jelenetnél lebénul, de azért, mert itt érti csak igazán meg, illetve itt értette meg, hogy eddig nem értette az előadást, és a darab nem csak Vietnamról szól, hanem arról, ahogy egy család kegyetlen módon képtelen beengedni egy tőle eltérő életformát, és életbenmaradása érdekében kiiktatja a zavaró elemet. /Kritika - kontra kritika: Mészáros Tamás vitamüsora - a vitában résztvettek Bartha András és Rajk András, 1974. III. 24. 21.40/ A kritikusok általában minden vitás kérdés ellenére fő vonalakban abban teljesen egyetértettek, hogy a drámának egyelőre Magyarországon nincsenek meg a szinházi feltételei, nem tudja befogadni ezt a szürrealista elemeket tartalmazó, abszurd drámai hagyományokat folytató müvet, nincs hagyománya a szinpadi sokkolásnak és naturális erőszákábrázolásoknak, a kegyetlen színháznak, ami az avantgárdé hiányából szervesen következik, valamint a magyar közönségtől elég távol állnak azok a szinházi eszközök, amik irreális elemeket akarnak jelezni, és az a fajta morbid fekete humor, ami a darab egyik fő jellegzetessége. Európának nincs szerencséje ezzel a humorral. Már az amerikai bemutató kapcsán a Die Bühne kritikusa /1972. febr./ felháborodását fejti ki azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen témájú drámát az amerikaiak nem átállanak komédiaként játszani. A moszkvai bemutatóban Wajda szinte teljesen figyelmen kivül hagyja a humort. Kapás Dezső viszont a bemutató előtt nyilatkozta, hogy a drámának számára az egyik legizgalmasabb problémája volt ez a sajátságos fekete humor. Néhány részlet a kritikákból, amelyek a darab hatásosságával és magyar szinpadi gyökértelenségével foglalkozik: "A magyar közönségnek még új ez a fajta kegyetlen dráma" /Fencsik Flóra - Esti Hírlap/ "A magyar szinházban egyedülálló befejező jelenet" /Kern András/ "Az előadás nem nyilvánvalóan nekünk szól, nem tud magyar szinházban elfogadható eszközöket találni." /Mészáros Tamás vitamüsora/ "Elszalasztott lehetőségek estéje... nem tud áttörni az előadás a nézőtérre." /Barta András - Magyar Nemzet/ "A mi szinpadi hagyományaink szerint majdnem elviselhetetlenül