Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Bóna László: Amerikai-magyar közös emberáldozat. /David Rabe: Bot ás gitár c. drámájának 1974-es Pesti Színházi bemutatója/

és kevésbé voltak feszélyezettek, mint a földszint. Elmondta, hogy szerepe azért hálás, mert a lépésről lépésre egyre feszültebb és komorabb előadásban neki jutnak a pillanatnyi fellélegzésre alkalmat adó könnyebb és humorosabb fordulatok. A közönségen nagyon érződött - Kern szerint - hogy alig várták ezeket az alkalmakat. Ugyancsak ő mesélte el azt a magyar szin házi hagyományoknak teljesen ellentmondó, akkoriban szinte elképzelhetetlen és egyedülálló helyzetet, hogy a közönség, az a magyar közönség, ami a világ egyik legilledelmesebb és hagyománytiszteletből elkényelmesedett ebb közönsége, mindjárt premiert követő második előadáson a darab végén nem tapsolt. Először ezt egyedülálló szinházi bukásnak vélték, de később rájöttek, hogy a magyar közönség még a legbukottabb darabok után is illedelmesen fanyalogva tapsol, igy a taps elmaradása az előadás magyar színházakban nem megszokott hatásosságát jelenti, a közönség valóban megdöbbent és a döbbent hangulathoz nem tartották illőnek a tapsot. A kritika tagadta Kernnek ezt a megjegyzését, szerintük ez csak a közönség zavarának megideologizálása és az előadásból szervesen az következik, -hogy a katarzis nem jöhet létre, mert a darab hatásvadász nyilvános öngyilkosság jelenetével nem tudnak mit kezdeni, nem megdöbbennek, hanem Ízléstelennek tartják. A kritika szerint ez a dráma hibája, mert ez a tett lélektanilag nem előkészített, és a magyar közönség, aki az abszurdot nehezebben fogadja be, mint a hagyományosabb lélektani realizmust, nem érti meg a család tettét. Ha mindezidáig sikerült is azonosulnia a családdal, akkor most nem tud. Az előadás is hibás ebben nemcsak a dráma, mert nem választotta el ezt a befejező szertartást a dráma valóságos sikjaitól, az irreális és reális helyzetek szétválasztása nem érthető, igy az öngyilkosság irreális vagy reális volta sem érthető, magyarul nem értik, hogy ezt most megteszik, vagy csak gondolják. A darab zárójelenete az egyik legvitatottabb pontja az előadásnak. Az előadásról rendezett kritikusi vitamüsorban a rádióban két egymásnak ellentmondó nézet csapott össze a jelenet közönséghatásáról. Az egyik kritikus szerint a közönség itt már nem érti a darabot, kikapcsolja magát a hatásokból, lepereg róla,