Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Bóna László: Amerikai-magyar közös emberáldozat. /David Rabe: Bot ás gitár c. drámájának 1974-es Pesti Színházi bemutatója/

vesztett, ugyanis nemhogy az amerikai életforma, de a magyar életforma kritikáját sem tudja adni, A nézők pont azzal a kispolgári családi életformával azonosulnak, aminek értéktelenségére rádöbbenniük kellene, ha az előadást helyesen értelmezik, Igy David magatartását ugyanúgy Ítélik el, mint a darabbéli család, A forditással a kritika alig foglalkozik, többnyire csak azt jegyzik meg, hogy a forditás jő és szinpadi célokra nagyon megfelelő, A Szinház folyóiratban Mihályi Gábor kritikájában azonban lényegi kifogások találhatók a forditással kapcsolatban. Vitatható például a nevek átvétele. Az eredeti drámában a családtagok nevei megegyeznek egy tipikus amerikai szappan-opera, folytatásos családi tévésorozat szereplőinek nevével. A nevek egy-egyben való átvételével egy sajátos kulturális utalásréteg kimarad, ha viszont a nevek egyfajta magyar megfelelő sorozat, mondjuk Szabó család szereplőivel azonosak, akkor az egész darab utalásrendszerét magyarosítani kell. A forditás megoldatlansága a tipikus amerikai kommunikációs fordulatok magyarosítása, a kötelező kommunikációs frázisok és jellegzetesen amerikai életmódot tükröző közhely-párbeszédek megfeleltetése vagy szándékos meghagyása. A darab fordításában meghagyták ezeket a jellegzetes amerikai szivélyeskedéseket, ami azt a koncepciót erősiti, hogy az előadásban minél kevesebb magyar vonatkoztatás legyen és tényleg kizárólag az amerikai életforma kritikáját nyújtsa. Mihályi szerint kívánatosabb lett volna megkeresni az amerikai kommunikáció fordulatainak magyar megfelelőjét, mégha az stilárisan egészen más jellegzetességet hordozna. A kedélyeskedés, szivélyeskedés amerikai "mennyire örülök"-féle fordulatainak például szerinte jobban megfelelne a magyar fordításban a magyarokra ugyanebben a nyelvi funkcióban jellemzőbb hangsúlytalan "jó napot". A fordításban meghagyott amerikai stilus Mihályi szerint az egyik legfőbb oka a szinészi játék állandó túlját szásainak. Megoldatlan a fordításban a szöveg durvább, illetlenebb rétegének szalonképessé tétele. A szöveg szalonképesebb szeretne lenni, mint az előadás sokkoló színpadi elemei, puhább a szöveg, mint a történet és a látvány. Mihályi szerint a magyar közönség már ennél keményebb szövegek befogadására is érett, az ilyenfajta