Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)
Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Kiss Eszter: Arthur Miller: Az ügynök halála és Tennessee Williams: A vágy villamosa c. drámájának magyarországi bemutatóiról
let es azonosulással játszotta el a figurát. 1963-ban a darab veszprémi előadása egészében kevésbé volt jelentős. Egy szép Blanche-alakitással ajándékozta meg a nézőket Fogarassy Mária főszereplésével, Bicskey Károly rendezésében. Érdekesebb volt viszont a debreceni Csokonai Szinház bemutatója 1964-ben. Ruszt József rendező egyébként is erősen politikus beáll itottságú, most is a dráma politikumát ragadta meg. A rendező nyilatkozata szerint a szándék az volt, hogy "a közönség Ítélje el Stanleyt... de ne vitassa el jogos igazságát... lássa meg a közönség azokat az ellentéteket is, amelyek alapvetően társadalmiak.Ez az előadás nem a környezet ártatlan áldozatává, hanem egy küzdő, saját tragikus vétsége miatt elbukó emberré tette Blancheet, akit Gurnik Ilona játszott. Ruszt társadalmi valóságot rajzolt a dráma lélektani tényei mögé, s Ítélkezett is e valóság fölött. Ugy rendezte meg a darabot, hogy a közönség többször felnevetett Blanche rovására, mert egy-egy gesztusa meghatóból, emelkedettből groteszkké, komikussá vált. A kritika ezért meg is rótta a rendezőt, mivel 11 egyenlőségjelet tett Blanche és kör/12/ nyezete közé"' ' , ezzel költészetből színdarabbá fokozva le a müvet. Ruszt rendezése azonban nem lefokozás volt, hanem csak egy új, másfajta szinpadi értelmezése a drámának. 1965- ben Miskolcon ÏTyilassy Judit rendezte a darabot. Itt a Máthé Éva játszotta Blanche megint új értelmezést kapott: most nem menekülő, hanem mindig támadásban lévő hős volt. Az alakításban kevesebb volt a liraiság, viszont sokkal markánsabb, keményebb karaktert láttunk, mint eddig. A rendezés szerint Blanche egy életformájából kitaszított, megalázott nő, aki újra és újra fel akarja épiteni önmagát. Nyilassy Judit tehát éppen az akarást, a küzdőképességet, az emberi erőt vette észre,és tartotta fontosnak a figurában az életképtelenség helyett. 1966- ban Egerben egy kevésbé sikerült produkciót láthattunk Lacina László rendezésében. A dráma melodrámává vált, a couleur locale túlhangsúlyozása harsány tónushoz vezetett.
