Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)
Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Dr. Kovássy Zoltán: Színházi esték Máramarosszigeten /Beszélgetések szép emlékekről/
megszüntetése volt, melynek költségét főként a műkedvelő előadások bevételéből fedezték. A segitést vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül gyakorolták. " /5// ^ P. Szatmáry Károly, "A Tisza bölcsője," munkájában /melyet "Emlékül a jó máramaro slaknak." ajánlott/ és a "Vasárnapi Újság" 1863. évfolyamában folytatásban leközölt az 50. számban /1863. dec. 13./ színháztörténeti emlékeket rögzitett. "A társadalmi és egyesületi szellem Széchenyi szavára korán felébredt. A közügyek iránt érdeklődés a szigeti közönség társadalmi, sőt családi életét is átalakította." A szerző utal Várady Ádámra, aki a "szellemi lökést" az 1836-ban alapított Jótékony Egylet által adta meg. "Állandó jövedelemforrás kellett, s igy egy "állandó műkedvelő társaság" alakult 1836ban Szentleányi József kincstári tollnok, Takács Albert, Grossmid Imre és Várady Gábor vezetésével 1849-ig." "Az első nő-mükedvelők voltak Várady Karitász /V. Ádám lánya/, Szaplonczay Teréz, Láner Róza, Leővey Klára, Medveczky Auróra." A műkedvelő társaság lelke, mozgatója a két unokatestvér: Leővey Klára és Várady Gábor, több kisebb-nagyobb terjedelmű Írásukban hagytak ránk fontos színháztörténeti adatot. Várady Gábor emlékezései hit elesitik családi,hagyományainkat is, amelyek Prielle Kornéliára vonatkoznak. A fiatal máramarossz igeti gyerekek az 1830-as évek elején /még a Jótékony Egylet megalakítása előtt/, a nyári szünidő alatt rendezték első szini-előadásukat. A helyszin a törvényszéki elnök hivatali helyisége fölötti padlás volt, ahol az épület első emeletén lakó Lissziák kincstári orvos gyerekei és barátaik "Zrinyi Miklós"-t adták elő, "padlásstylben s megfelelő színre alkalmazva." /bár ők még nem hallottak pincées padlás színházról./ Ezek a fiatalok lettek felnőtt korukban a színművészet patrónusai, a "műpártolók". Illő, hogy emlékük iránti tisztelettel, szószerint idézzük a legilletékesebb résztvevő, Várady Gábor jóizü visszaemlékezéséből. -"A nagy bajuszú, csirkehangú Zrinyiról, a poczakoshasu Solimanról nem szólok, csak az utóbbi követéről, a ki női szoknyából készült bő bugyogójában, irtózatos hosszú kardjával,
