Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Dr. Kovássy Zoltán: Színházi esték Máramarosszigeten /Beszélgetések szép emlékekről/

hősies bátorsággal lépett elő egy kéményfal mellől a szinpadra, melyet fedéltartó vastag gerenda határolt, mig a tisztelt publikum a többi gerendákon foglalt helyet. És belép arasznyi szakállal, a merész követ megbotlik a gerendában: "Azt üzeni a nagy szoltán - hi hi hi!" Elfojtja hangját a röhögés és nevet az egész gyermeksereg. A követ leküzdi az ideges rohamot és újra kezdi még élesebb hangon." /Az előző jelenet igy összesen háromszor játszódott le./ - "De már erre kitört a forradalom! Ott hagytuk páholyainkat; átugrottunk a szinpad vastag gerendáján s nagy röhögés között kilökdöstük Thalia,templomából Zrinyit, a követet, Solimánt s egész hadseregét. Soha többé azon padláson nem volt komédia. De ez a fiaskó felköltötte ambiciónkat, mert úgy okoskodunk, hogy ama padlás! művészetnél valamivel többet tudnánk /7/ mi produkálni."' 1 A fiatalok nem is tétlenkedtek. A műkedvelők 1836-ban, a Prielle család Lyceum-utcai házának szomszédságában, a városban még évtizedeken át: "Kovássy-Ház"-ként emiitett, Várady Ádámné sz. Kovássy Anna tulajdonát képező /korábban Teleki, a szinházi eseményt követő későbbi években Várady, majd Kovássy Mórné sz. Csatáry »Julia/ ház kocsiszínjében fogtak hozzá a szinpad építéséhez. Borsiczky Farkas vármegyei főmérnök négy fia: Ignácz, Antal, Károly, Gyuri egymással versenyeztek a szinpad építésében. "Ignácz festette a papir-szinfálakat, a függönyöket, mig mi mozsárban folyvást törtük a festékeket, meg a paszulyleveleket, a melyek pompás zöldszint adtak az erdő dekorácziókhoz. Ignácz később csakugyan szinész lett, de mert Thalia nem csókolta őt homlokon, maradt mindvégig - dekoratőr. Borsiczky Károly, mint legszebben iró megpingálta a szinlapokat, s meghívtuk rokonainkat, családunk jó ismerőseit s a város néhány notabilitását. Az első darab: Kisfaludy Károly "Vigjáték" czimü vígjátéka volt. Én adtam Eleket, kinek első szavai: "Punktum, kész a vigjáték!" mostanáig sem mosódtak el lelkemből....