Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)
Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Bóna László: Amerikai-magyar közös emberáldozat. /David Rabe: Bot ás gitár c. drámájának 1974-es Pesti Színházi bemutatója/
Egy alapvető félreértéé vitte tévútra véleményem szerint az eredeti dráma interpretációját és annak kritikusi értelmezését. Az eredeti dráma és szinházi előadás egészen más esztétikai dimenzióban jelent meg, mint ahogy azt nálunk értelmezni tudtuk. A mü véleményem szerint nem elemezhető, mint individuális művészeti műalkotás, önmagában véve nem értelmezhető, mint szerzői mü, csak mint populáris tömegmüvészeti termék, és mint ilyen nem egy alkotó szubjektív jelrendszere, hanem egy populáris mitológia egyik formavariánsa. Az alkotók ebben az esetben nem autentikus, eredeti müalkotók, hanem közvetítők, a populáris mitológiának, mint a társadalom öntudatának, közös élményvilágának és identitásának közvet it ői, a mitosz formavariánsainak forgalmazói. Mitosz alatt egy társadalom önmaga létének céljára és inditékára való rákérdezését értem különböző narrativ struktúrák variációs ábrázolásával és rituális ismételgetési kényszerével. A populáris mitoszokra épülő műfajok motivumrendszere a tömegmitoszok motivumrendszerével analóg, igy a Bot és gitár is az amerikai társadalom önértelmezésének mot ivumrendsz erét hordozza, abból épül, nem egy szerző szubjektív alkotói motivumrendszeréből, igy egy motivumvizsgálat, illetve az egyes jelek és jelrendszerek vizsgálata egy egyetemes és specifikusan amerikai társadalmi mitológiai világképet tárna fel, amelynek lényegi sajátosságát könnyűszerrel felfedezhetnénk, nevezetesen azt, hogy a Bot és gitár motivumrendszere is analóg bármilyen populáris mitológia jelrendszerének strukturális sajátosságával, a bineáris oppoziciókra épülő világképnek megfelelő ekvivalens jelek rendszerével. A mü felfogható teljes egészében, mint egyetemes archetipikus szituációk és bineáris oppoziciókra épülő jelrendszerek specifikusan amerikai transzformációjaként. A magyar esztétikai értékelést teljes egészében félreértelmezésnek tartom, ugyanakkor törvényszerűnek, mivel nemcsak az előzőekben már ismertetett művelődéspolitikai mechanizmus, de az elmélet, azaz a tömegmüvészétek modern, nálunk elmaradt strukturális elemzése és modellvizsgálata sem tette lehetővé ezt a felismerést, vagyis egészen egyszerűen a műalkotásoknak egy egészen más megjelenési formájában működik a Bot és gitár , mint ahogy