Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)
Fuchs Lívia: A csodálatos mandarin a magyar színpadokon /1956-1985/
házi effektusok túlburjánzása és a Bach-muz s lkakhoz" illesztett Presser-zene sem fedhette el a kétfelvonásos mü dramaturgiai zökkenőit, a táncanyag konvencionálisságát és az ábrázolás sematikusságát. A próba óriási közönségsikere - és a Győri Balett látványszinházi eredményei - nyomán Podor Antal az Operaház Erkel Szinház^ában a rockbalett után egy látványos hatásokra épitő, kimondottan teátrális kompozícióval jelentkezett. A Látomások alcime: Elő és utó játék A csodálatos mandarinhoz . Bartók muzsikájához tehát egy felvonásnyi - zeneileg is eklektikus - ""előjáték" illeszkedett, s A csodálatos mandarin utolsó 1 ütemei után sem zárult le a zenei és" tánckompozició. A mü egészén belül azonban A csodálatos mandarin önálTó zenei egység maradt, s az elő- és utójáték lényegében nem módositotta a ^engyel Menyhért-féle szövegkönyvet, wégis kétségbe vonható Podor módszere, mert az olyan tökéletesen lezárt zenei és" gondolati univerzum, mint Bartók Csodálatos ma îîd a r in ja nem igényel kiegészitést sem eszmeileg, sem kompozíciójában. Ez az elvi elzárkózás A csodálatos manda rinn ak egy müegészben epizóddá degradálásától csak akkor oldódhatna "fel, ha ez elkészült táncszínházi kompozició igazolná a vakmerő alkotói tettet. De a Látomás ok esetében erről nem beszélhetünk. Sőt, A csodálatos mandarin-epizódot önmagában sem tarthatjuk jelentősnek. Podor szorosan tapad ugyan a hazai szinpadra állításokhoz - s igy mintegy mozaikját adta a korábbi interpretációknak -, de eközben nem nyújtja a szöveg és zene önálló értelmezését, a zenedráma egyéni táncszinpadi kibontását. /Pedig Podor Antalt nem először foglalkoztatta A csodálatos mandarin . 1983-ban a Színművészeti Pőiskola szininövendékeivel már megrendezte a" darabot pantomimnek. Rendezői elgondolását később nem ültette át a táncszinpadra - hisz ekkor még úgy látja, hogy a Mandarinról lassan lepergő sármaszkot a Lány kénytelen viselni a találkozás után -, s a stilizáció helyett a naturalista ábrázolás felé csúszó koreográfiának sem találjuk nyomát a balett színpadon. "Viszont egyes formai megoldásokat - mint az első /19/ halálét - már ekkor kidolgozta.