Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)
Fuchs Lívia: A csodálatos mandarin a magyar színpadokon /1956-1985/
A Látomások Mandarin-epizódjában Fodor Antal három Csavargó ja bőrruhás, erőszakos siheder, akik hatalmas motorjaikkal foglalatoskodnak valahol egy kies utcán, A cselekmény helyszíne nem kaphat több meghatározottságot, hiszen ez az "epizód" is egy látomás! A Lány hozzájuk tartozó, unatkozó kis cafka. Fodor nem motiválja négyük kapcsolatát: a Lány valószínűleg önszántából van a fiúkkal, nem különb náluk, bár erőszakosságuk, vadságuk ellen egyszer csak lázadozni kezd. A Látomások többi epizódjából megismert feketék tömege " a nagyváros " - sodorja magával az Ízléstelenül "elegáns", halványlilába öltözött Öreg gavallér t, akit ha nehezen is, de felizgat a szép és hisztérikusan magakellető Lány. A Diák egyedül érkezik - élénk rózsaszínben -, s nem is nagyon érti, mit akar tőle a Lány. E két figuránál, illetve a Csavargók és Lány kapcsolatában szó sincs pénzről vagy rablásról, kifosztásról. A Csavargók - mint a csodamotorokat - egyszerűen a tulajdonuknak tekintik a Lányt, akinek ezért nem lehet másokkal kapcsolata. Emiatt a két "udvarlót" durván leválasztják a Lányról is kipenderitik. Aztán egy cigin - talán kábítószeres? - összekapnak, majd sorban magukévá teszik a Lányt a Mandarin lépteit festő zene alatt. Ez az akciójuk választja ki a nézők soraiból a Mandarint , aki - hófehér öltönyben, bordó ingben s fehérre maszkírozott arccal - helyéről felpattanva mozdulatlanságával is megálljt parancsol a Csavargóknak. Az első rémület elültével a szin az övé és a Lányé, a Csavargók ugyanis váratlanul visszavonulnak. A keringőbe torkolló csalogató alatt, a Lány felkínálkozó, majd ismét a hisztériáig fokozódó szólója alatt a Mandarin rezzenetlenül áll, később is csak a keze mozdul. Majd amikor a Lány után veti magát, és kiszakad a nézőtér közegéből, ő is belép a Lány és a Csavargók világába, ahol megfojtás, késelés és akasztás várja. Illetve akasztás alig, mert az első két komoly "attak" után az akasztás Fodornál elsősorban minden dramaturgiai előkészítés nélküli megdicsőülés, amihez a Csavargók készségesen asszisztálnak. A Krisztusként kötélre feszitett Mandarinhoz - amelynek előképét Fodor az Ecloga megváltóhősében fogalmazta meg - felkapaszkodik a Lány, s ekkor, a
