Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Fuchs Lívia: A csodálatos mandarin a magyar színpadokon /1956-1985/

nyes és előadómüvészileg rendkívül nehéz feladatokat rőva a fiatal /és néhány képzett táncosra épülő/ társulatra. /A budapesti operai változat e hiteles "másolatát" a Szegedi Balett 1965-ben felújította./ Az 1965/66-os évadtól gyökeresen megváltozott a helyzet: Imre Zoltán személyeben tehetséges állandó koreográfusa lett a társulatnak, igy az elkövetkező évadokban megszűntek a vendégbetanitások és utánjátszások. Az együttes kizárólag Imre Zoltán koreográfiai ősbemutatóival jelentkezett, s ez­zel elindult egy önálló, korszerű arculat kialakításának útján. Hogy ennek ellenére az 1968/69-es évad elején ismét Harangozó Gyula verziójában mutatták be A csodálatos manda­ rin t, azt az az áldatlan helyzet magyarázza, amiben a Sze­gedi Balett eddigre gyakorlatilag felőrlődött, s egyetlen megmaradt - a Balett Intézetet végzett - táncosnőjére épít­ve csakis ilyen kislétszámú balett bemutatására vállalkozha­tott a teljes felbomlás előtt, Imre Zoltán eddigre már kül­földre szerződött. Több évi NSZK-beli /Kölni Táncfórum és Darmstadt/ és angliai /Ballet Rambert/ koreográfiai munka után Imre - annak ellenére, hogy egész koreográfiai pályája során inkább a szimfonikus megformálásmód felé vonzódott - 1980­ban a Gelsenkircheni Zenés Szinház társulata számára megkomponálta A csodálatos mandarin t, ami Magyaror­szágról való távozása előtt "készen volt", ha gyakorlatilag az első próbákig sem jutott el. ^*' A Szegeden elsorvadó együttessel ellentétben Pécsett Eck Imre - aki művészeti vezetője s évekig egyedüli koreog­ráfusa a PÉCSI BALÉT T­nek - hamarosan a tánc és a magyar zenei avantgárdé törekvések országos jelentőségű műhelyévé fejlesztette a társulatot. Eck Imre már pécsi indu­lásakor a n ma n problémáit állította tánc színpadára - ami egyre égetőbben hiányzott az operabalett látóköréből, és csak áttételesen, elvont formákká transzponálva jelent meg Szegeden Imre Zoltánnál -, többnyire szimbolikus, néhol vi­szont kimondottan naturalista megjelenítéssel, a tradíció-

Next

/
Oldalképek
Tartalom