Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)
Maácz László: Kísérlet egy művészportréra: Rábai Miklós
lelkesedő tanár mikor váltott át a néptánc szeretetére, csak annyi bizonyos, hogy a Batsányi együttest már 1947-ben táncegyüttesként tartották számon az országban, pontosabban úgy, mint a csabai gimnázium regöscserkész-csapatát. Ehhez persze tudni kell, hogy Rábai inkább csupán felhasználta az akkor még létező cserkészmozgalom kereteit, s önmagában az előirásos cserkész-életforma megnyilvánulásai - táborozások, csomókötések, különpróbák - csak mérsékelten izgatták, mert csapatával már a népdal, a ballada és a néptánc kultuszának szentelte magát. Olyannyira, hogy csoportja már 1947 tavaszán üstököskent tünt fel a hazai népművészeti mozgalomban, maga mögé hagyva pl, a nagymultú egyetemi városok együtteseit, Adva volt hát egy 15-17 éves kamasz társaság, mint egy zsák ugrándozó bolha, - de honnan vették a tudásukat? Rábai mint a zsivacs, "gátlástalanul" szivta fel a hatásokat: az adott korban jelentős Muharay-NéKOSz együttes táncait is átvette, s velük együtt Muharay Elemér mesejátékait, de átvett táncokat az akkor már neves Molnár István repertoárjából, sőt, az egykori táncmozgalomban még fiatalnak számitó László-Bencsik Sándor és Krizsán Sándor táncaiból is, A Batsányi együttes sajátos arculata mégis inkább két másik rétegből fakadt. Az egyik meghatározó tagadhatatlanul a "couleur local", mert a csavargásra amúgy is hajlamos diákokat Rábai vigan befogta gyalogos és bicikli-túrákra a megyében. Országjárás? Honismereti mozgalom? G serkészkirándulás? - Nem mindegy? A lényeg az, hogy eleven kapcsolatba léptek a környék parasztságával, folklórjával, tánctudásával. Igy születhetett meg a Batsányi repertoárjára a Dobozi kanásztánc , a Dévaványai csárdás és a Ványai verbunk , igy tűzték műsorukra az Elekre és Tótkomlósra telepitett székelyvarságiak táncát, sőt, Rábai ily módon akkumulálódott későbbre is, amikor megismerte a méhkeréki románok Tapsosát, vagy a három nemzetiségű Battonya táncait. Ezekeben a táncokban / Ványai verbunk . Székelyvarsági verbunk/ már diszkréten, de észrevehetően feltűnik a koreográfus kezenyoma. Kétségtelen, a szinpadi megkötések a hagyomány kimutatható mintáiból is fakadtak, ám
