Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Kővágó Zsuzsa: A Magyar Csupajáték története dokumentumok tükrében

feltalálható* jelmez- és díszlettervek, egyes zenemüvek ismeretében feltételezhető az alapvetően ironikus, nemegyszer groteszkbe hajló rendezői koncepció. A nagyvonalú, csillogó s ugyanakkor rafináltan egyszerű szcenirozás láttán úgy érezzük, a korabeli kritika nem véletlenül használta a "magyar revü" kifejezést. 1938. május 25-én Budapesten rendezték meg a harmincnegyedik Eucharisztikus Világkongresszust. A magyar szervezőbizottság felhívásában ezt olvashatjuk: "Szinte kiszámíthatatlan az az erkölcsi és minden irányú hatás, amelyet ez a világraszóló vallási ünnep jelent hazánknak." A kongresszus jó alkalmat kinált az akkori Magyarország irredenta, revíziós politikájához. A rendezők jól számítottak, a világ minden tájáról - a hitleri Németország kivételével - érkeztek az egyházi szervezetek, szerzetesrendek, a világi laikus társaságok nagy létszámú csoportjai Magyarországra. 1938-ban volt Szent István halálának 900. évfordulója, amelynek alkalmából jubileumi szent évet hirdettek. Az ünnepségek, kiállítások, szinházi és zenei műsorok igy a "kettős szentév", és elsősorban a keresztény és irredenta gondolat jegyében kerültek megrendezésre. A Magyar Csupajáték előadásai is szerves részét képezték a kongresszus tartamára időzített szinházi premiereknek, de életrehivóiknak slapvető célkitűzései különböztek az állam hivatalosan is meghirdetett keresztény és nacionalista elveitől. Paulini Béla - a "Gyöngyösbokréta"-mozgalom életrehivója^- már régebben készült egy hivatásos művészekkel előadna tü "népi játékfüzér" színpadra állítására. A Magyar Hírlap 1938. május 7-i számában olvashatjuk: "A Háry bemutatója óta foglalkoztat a kis játékok kérdése... Miért ne lehetne másmás hangulatú képekben furcsa, talán kedves ötletek sorozatát adni. Néhány kép már évek óta heverész, a télen megirtam az utolsókat..." A Gesajnkunstwerk-szellemében fogant összeállítás koreográfusi munkáira Paulini az akkoriban Magyarországon tartózkodó Milloss Aurélt kérte fel. Ismerték és tisztelték egymás mun-