Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)
Major Rita: A Giselle a régi magyar színpadon
Bevezeté*a A XIX« századi magyar táncművészettel foglalkozó kutatásnak számos nehézséggel kell megbirkóznia. Kevés és nem mindig megbizhetó forrás áll csupán rendelkezésére, nem úgy, mint a szinjátékok vizsgálatához, ahol a fennmaradt darabok, súgókönyvek, esetleg rendezőpéldányok biztosabb támpontot nyújthatnak az elemzéshez* A táncelőadásokról a korabeli sajtóanyagban és a szinlapokon találni ugyan leírásokat, de ezek alapján a bemutatott müvek teljes értékű rekonstruálása szinte lehetetlen. E leírások a táncmüvek ecsetében nem is nevezhetők kritikának, hiszen a recenzensek nem voltak táncszakértők. Többnyire az átfogó szini hatást minősítették, de csak ritkán tértek ki a táncmüvek dramaturgiai, esztétikai értékelésére. Segédanyagként a játékszini zsebkönyvek, jegyzőkönyvek, szinészeti választmányi iratok adataira, valamint a szinház- és zenetörténet párhuzamos kutatási eredményeire lehet támaszkodni. Egy-egy kiragadott előadás komplex leírása igy is nehézségekbe ütközik, az öszszegyüjtött adatokból levonható részkövetkeztetések, öszszefüggések csak alapot adhatnak a teljes múlt századi táncrepertoár átfogó igényű feldolgozásához. Az alábbi áttekintés sem törekszik teljességre, pusztán adatokkal szolgál a Giselle cimü balett magyar szinpadi történetéhez, kiegészítve, pótolva a korábbi vonatkozó alapkutatások eredményeit. A Giselle különleges helyet foglal el a múlt századi magyar balettrepertoárban, mint az egyetlen olyan történeti értékű táncmű, amely bemutatása után, - megszakításokkal ugyan - a mai napig műsoron maradt. Egyesíti a romantikus balett jellegzetes vonásait, története megvilágítja e sajátosságok megjelenését és hatását a magyar szinpadi közegben. XX X