Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Kovács Léna: Ny. Ny. Jevreinov munkássága /1879-1953/ - pályakép

rést sürgeti, bemutatva a Feleség Racionális Énjét, ezt e példás társat és családanyát* Az Emocionális Én tiltakozik és a ^eleség Emocionális Énjével hozakodik előt ez ugyanis állandóan veszekszik és zsörtölődik* Az Énekesnő Emocionális Énje ezzel szemben üde és bájos jelenség* /A főhős Emocionális Énjének szavait kisérve a szinpadi sziv erősebben kezd dobogni, az idegek ránganak és búgnak/* Végül az Emocionális Én győzt megöli a Racionális Ént és boldogan veti magát az Énekesnő lábai elé* Ó, jaj! Éppen az Énekesnő Racionális Énjébe botlott, amely tudatja vele, hogy csak a pénz miatt fogadta a főhős közeledését. A főhős Emocionális Énje megöli magát /a szivből piros szalag tekeredik le/. Sötétség támad a színpadon* Belép a Kalauz, lámpással a kezében* A Tudatalatti, vagy Örökkévaló Én felébredt a Kalauz utasitja, hogy át kell szállnia Novaja Ivanovka állomás felé* Eltöprenghetünk Jevreinov üzenetén; életünk "útközben!" állapot, s az igazi akció nem itt, a kulisszákban történik, hanem egy azokon túli, másik szinpadon, egy igazibb valóságban, mint amit az anyagi világ fel tud mutatni* Ugyanakkor persze fricska Sztanyiszlavszkijnak, hiszen parodizálja az embert komplex, szellemi lénynek tekintő pszichológiai realizmusát* A darab számos eleme az expresszionista és az abszurd szinház felé mutati a főszereplő több lélekre hasadtsága, ennek különböző személyekkel való játszatása; az elvont lelki folyamatok fizikaivá tétele és demisztifikációja; a főszereplő szubjektív nézőpontján át tálalt eseménysor, s ennek lejelzése a szinpadi elemek átalakulásában. A monodráma-korszakhoz tartozik a Jevreinov által olyannyira kedvelt Harlekin-Pierrot-Colombina téma feldolgozása a Vig halál c* groteszkben. Mivel ennek a műnek jól dokumentált magyarországi előadása is volt, érdemesnek tsrtom Horváth Árpádot megszólaltatni* 1922. szépt. 22-én mutatta be a Belvárosi Szinház "Jevreinov Vig halál c. Harlekin-történetét..." "Jevreinov új szinpadi teória, a "teatralitás-elmélet atyja, amely - mint az összes új vagy újabb dramaturgiai elvek a mai par excellence drámaiatlan kornak a terméke* Kényszerű igyekezet eredményét a dramaturg, a szinházi ember vajúdása azért, hogy korszerű szinházat játszhasson akkor, amikor ennek lehetősége s feltétele, az új dráma, a kor drámája hiányzik* A "szinpadiság" /teatralitás/ elmélete az élet másolásának szinpadi metódusa helyett tudatos, új életformálást kivan a