Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Kovács Léna: Ny. Ny. Jevreinov munkássága /1879-1953/ - pályakép

a soha el nem érhető szépséggel azonosul, s igy végeredményben csalódik, álmai áldozatává válik. A monodráma-gondolat egyik legmarkánsabb, s szinpadilag is legsikerültebb darabja, A lélek kulisszái

. Jevreinov sajátos interpretációja Freud felfedezéseire./ Jevreinov hallatlanul müveit, számos nyelven beszélő, a legújabb és legkülönbözőbb tudományok iránt érdeklődő iró volt, s ami a legfurcsább - a magába szivottakat általában rögtön is épitette teóriáiba. Mindenesetre meglepő például egyik főműve, az A magunk színháza példatára, ahol a történeti, antropológiai, orvosi stb. felfedezések közül válogat/• A lélek kulisszái

t "a színháztörténet legeredetibb darabjának"/

1

^/ nevezte. Valóban szokatlan egy mü: egyfelvonásosnyi terjedelme egy emberi testben játszódik, s időtartama: fél perc. Utóbb a Görbe Tükör szinház habozott bemutatni, mert attól tartott, hogy a közönség nem érti majd meg. Az óriási siker Jevreinovot igazolta. Jevreinov osztotta azt a nézetet, hogy a lélek nem egy és oszthatatlan, hanem elemeire bontható. A darab szereposztása a következő: Racionális Én; Emocionális Én; Tudattalan vagy Örökkévaló Én; /ezek egy ember, a főhős énjei/; a Feleség Racionális Énje; a Feleség Emocionális Énje; az Énekesnő Racionális Énje; az Énekesnő Emocionális Énje; Professzor; Kalauz. A színpadképtől elképedt nézőknek /Bobisov egy hatalmas gerincoszlopot tervezett a szinre, ritmikusan mozogva a zenére/ a Professzor magyarázta el a korabeli pszichológiai eredményeket, felrajzolva egy fekete táblára a következő képletet: Én^+Éng+Én^ = -^n* A továbbiakban ennek a szinpadi megjelenítése következik. Megjelenik a főhős Racionális Énje: szemüveges, ősz, akkurátusan fésült öregúr, diszkrét gesztusokkal; az Emocionális Én, egy égőpiros ajkú, borzas, szélesen hadonászó figura, s végül a Tudatalatti, vagy Örökkévaló Én; fekete álarcban és bőrönddel /Az utóbbi az egész előadás alatt a szinpad előterében alszik, mint egy megfáradt utas/. A történet valójában szimpla melodramatikus mese: a főhős elhagyja feleségét és gyermekét az Énekesnő kedvéért. A Racionális Én és az Emocionális Én emiatt ellenséges viszonyba, feloldhatatlan konfliktusba kerül. A Racionális Én a visszaté-