Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Tahy Nóra: A teátrális szokás. Eddigi szerepe a magyar színháztörténet megértésében ás rendszeres vizsgálatának alapjai

a már emiitett menyasszonnyal ellentétben az alakoskodás szereplői egy meghatározott időpontban, egy meghatározott helyen lépnek fel,abból a célból, hogy az 'A*-általi 9

B

9megj

olenites

t a néző 9

C

9-nek bemutassák. Ehhez hasonló vizsgálatot végezhetünk a harmadik tényezővel /

9

C

9

/. Az első csoport olyan jelenségeket tartalmaz, melyek a célkitűzésük szerint nem teátrálisak, mert *B

9 megjelenítése 9

A

9 által például az átmeneti rítusok terén a hagyományosan jelenlevőknek nem tudatos, akik ezért nem is tekinthetők tudatos nézőknek. /Ténylegesen e közösség megfigyelhető ébersége is egy fajtája a 9

C

9-magatartásnak, de olyan, amilyet nem tekinthetünk kielégítő kritériumnak a teatralitás meghatározásánál./ 9

C

9 viszonyában a teátrális karakter csak akkor jelentkezik, ha 9

C

9 egy kívülálló személy, eki az 9

A

99

B

9-viszonyt mint olyat felismeri és tudatos nézőként figyeli. Az alakoakodások esetében a nézőközönség /általában a közösség tagjai/, összegyűlik egy helyen, hogy tudatosan részt vegyen az előadáson. E gondolatmenetnek az is a célja, hogy a teátrális szokások terén a nézőközönség csoportja és a kivitelezők csoportja közti összeolvadásról szóló általánosan elterjedt véleményt differenciáljmj^^l