Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Tahy Nóra: A teátrális szokás. Eddigi szerepe a magyar színháztörténet megértésében ás rendszeres vizsgálatának alapjai
Rituális a szó legtágabb értelmében felfogandó hitösszefüggésként értendő. A rituális karakter ma és az elmúlt évtizedekben már csak lappangva létezik* Ez azt jelenti, hogy e mágikus cselekedetek, habár már felfedhetők, a gyakorlatban profán szórakoztató cselekményelemensekké váltak.^ 12 ^ Itt újra két csoport különböztethető megt az egyik csoportba tartoznak azok a jelenségek, melyek sem formailag, sem a céljukat tekintve nem nevezhetők t e át ralisnak, a másikba azok, melyek ez egyik karakterisztikus! miatt teátrálisnak tekintendők* Ez az utolsó csoport az, amely minket kutatásom összefüggésében érdekel* Viszont azoknak a jelenségeknek a csoportja, amelyek céljukat tekintve nem nevezhetők teátrálisnak, csak formailag, megkülönböztetendő attól, amelyhez azokat e jelenségeket soroljuk, emelyek mind formailag, mind céljukat tekintve teátrálianak nevezhetők*^ 1 ^ Újfent összefoglalva: ezek azok a jelenségek, emelyeket a "teátrális szokás" fogalmával jelölök* Bár a teatralitást mint kategóriát használom, mégsem lehet egy minden résztvevő számára nyilvánvaló teátrális szituációról beszélni, noha újra éa újra megfigyelhetők egy tudatos teátrális magatartás felé mutete tendenciák* Az eddig kidolgozott karakterisztikákból adódik, hogy az alkalmak, melyek során a teátrális szokás formál megfigyelhetők, pontosan rögzítve vannak. Három ilyen lehetséges alkalmat különböztetünk meg: - naptári ünnepeket - az emberi élet átmeneti rítusait - munkával kapcsolatos alkalmakat. Természetesen találhatók átfedések; igy bizonyos formák mind e három csoportban felléphetnek, vagy egy bizonyos jelenség /1*5/ mind a három csoporthoz sorolható.' J/
