Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Csillag Ilona: A zsidó kultusz teátrális elemei a múltban és jelenben
4«/ A szent szövegek elemzéséből Mowinkel, von Rad, Ringgren, Kraus és sokan mások a kultusz rituáléjának drámaiságára, mitöbb, kultusz-dráma meglétére következtetnek Izrael koronkánt változó vallásgyakorlatában, fi tanulmány a kultusz és a kultuszdráma rekonstrukciójában az ő féltételezéaelket Ismerteti* A kovásztalan kenyér /Feazah/» a Hetek /Savout/ ás a Betakarítás /Szukot/ zarándokünnepein élte a zsidóság kultikus és nemzeti életének osúcspontját. A királyság korában az öröm ás rajongó boldogság kifejezése es a S ion-z arándoki ás, amely az egyiptomi és babiloni processziók teatralitásával tart rokonságot: az ország minden pontjáról ének és muzsikaszó mellett, tömött sorokban menetelt a nép a Város felé és a kapunál rázendített a S ion-dalokra, majd a templomi bejárat előtt a 24« zsoltár szerinti "kapuliturgiára", a gyülekezet, a pep és ez ajtónállók közötti kérdés-felelet drámai dialógusára került sor; az áhítatos bevonulási ceremónia a 132. zsoltár e szavaival éri el csúcspontját! "Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!" Bent a templomban hivatásos énekeaek zengik dalaikat és dicsérik Jahvét "kürt-zengéasel", "hárfán és citerán", "hegedükkel és fuvolával", "hangos cimbalommal"; a gyülekezet és a pap egymás szavait váltva hódol Jahvénak az üdvtörténeti csodatételek magasztalásával. Az igazi szent esemény, a zsidó liturgia lényege és fénypontja, a Jahvét népével egyealtő áldozat sem a hallgatás, hanem az öröm, a hála, a hódolat éa a könyörgés hangban és mozdulatokban pontosan megszabott teátrális rituáléja: mielőtt az áldozati állatra az oltár előtt lesújtsnek, ünnepélyesen fejére teszi kezét e pap, hogy az egyén és e közösség bűneit ráruházza; vérének egy részével tán a bikakultuszból származó oltár-szarvakat keni be, a többit az oltár köré hinti, majd az áldozatot elhamvasztó oltártüz kialvása után a közösség lélegzetvisszafojtva várja az isten tetszését, vagy elutasítását tolmácsoló pepi orákulumot, és "Jelenj meg fényeddel!" felkiáltással várja a teofániát. Jahvénak, a láthatatlan éa ábrázolhatatlan Istennek jelenlétét a szent frigyláda szimbolizálja a templomben, e teofániára nincs közvetlen utalás, de könnyen lehet, hogy a S z in áj hegyi megjelenés füst, fény ás
