Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Csillag Ilona: A zsidó kultusz teátrális elemei a múltban és jelenben

akarták a pogány mitológiát teljesen kiiktatni az Ószövetségből* Pontos ezt előrebocsátánunk, mert ez e régi mitológia a zsidó mitológiában éa a rekonstruált ősi kultuszban, de még a mai veilásgyakorlat teátrális elemeinek felismerésében is szerepet játszik* Él az idegen mitosz az emberáldozat tényleges és spirituálisait változatában; Jahve harcaiban az idegen istenekkel és diadalában a káosz hatalmai fölött; a sokféle Idegen isten, a különféle Élek és Baálok nyilt, vagy titkos Imádatában; a bika kultuszban, amelynek az aranyborjú körüli kultikus tánc csak egyik epizódja; A sarának, a termékenység Égi Királynőjének b állványozásában. A Szent Nászban, mely Jahve éa népe mátkaságában és ez erotikus Énekek Énekében ven jelen, az isten angyalai által megjövendölt emberfeletti hősök alakjában; ás a hellenizmus hatására a meghaló és feltámadó isten képére formált Messiás istenemberi ideálképébon* De sorolhatnók a végtelenségig a további idegen eredetű mondákat, csodákat és oly jelenségeket, mint e mágikus tulajdonságokkal felruházott pepi ruhadarab, ez Efod, vagy a Tummim éa ez Úrim sorsvető kövei; és pogány eredetre műtétnek Izrael népének kultikus táncai las a nőké a szőlőhegyeken és e kultuszprófétáké, hogy extatikus mámort keresve az isteni szellem megszállottságát varázsolják elő* A keleti mitológiák ciklikus szemlélete sem tünt el, csupán átértelmeződött Izrael üdvtörténetében: az időközben bűnöktől beszennyezett idő és tér az eszketoldgiáben egy megszentelt, megasabb szféráben újra visszatér, és kezdődik ez új, illetve megismétlődik a régi történelem: új föld teremtődik, új szövetség köttetik és utódjában újra születik Dávid, e nagy király* És a kánaáni mítoszból örökölt Jeruzsálembe, a homályba vesző* messzi északon, ahol valaha a legfőbb kánaáni isten, Baál Zephon trónolt a gyülekezet Olümposzán, a szent Jeruzsálembe talál vissza a történelem a messiási korban* S ion hegye, a szent szegletkő, Dávid királyságának és a kultusznak központja a nép bűnei miatt romhalmazzá változott* De mitikus szentségének tudata a gyászban még inkább felerősödik, mig végül azonosul a bűntelen Édennel, ahol a Paradicsom életadó vize folyik*