Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása

alapján híresztelik a megjelenését. Ugyanennek a vitamódszernek egyik sajátossága as, hogy összekeverednek benne - szándékosan - a jelenségek, például ez idézett véleményekben nem fogalmazódik meg egyértelműen, hogy a kárhoztatott ideológiákét kik plántálják át magyar talajba, de a példái őzgat ás okból és a sugallt Összefüggésekből ki kell derüljön: csak az amatőrök lehetnek - ami persze nyilvánvaló is, hiszen mások eleve nem voltak abban a helyzetben, hogy bármit is közvetítsenek vagy átvegyenek külföldről! Czimer József híresen hírhedt Uj Irás-beli cikkében Amatőrök, előre - nagy apparátussal szintén az amatőr szinházak ellen emelt szót, egyben egy gondolatmenetbe!! csúsztatással élt: az amatőr színházakat úgy próbálta lehetetlenné tenni, hogy az amatőrizmus helyett a dilettantizmusról beszélt, az előbbiről szólván, az utóbbiból vette a példát. /Az ellenkezőjére ez amatőrizmus támogatóinál volt példa: az amatőr színházakat értették!/: "Országszerte hallottam szavakat, láttam intézkedéseket, tendenciákat, amelyek az amatőrmozgalmat a színház ellenében kívánták fejleszteni. Amatőröknek engedték át olyan darabok bemutatását, amelyeknek eljátszását hivatásos színházaknak nem ajánlották, hivatásos színházépületeket ajánlottak amatőröknek és igy tovább, /•••/ Olvastam aztán kritikusi állásfoglalásokat, amelyek ugyanezt tükrözték. A modernség jegyében./.../ Az is gyakran előfordul, hogy egyes kritikusok - gyakran éppen ugyanezek - szívesen túldicsérnek egy-egy vidéki előadást is, példaképül állítva őket a fővárosnak, aztán mikor a produkció felkerül a fővárosba, vagy a szakemberek a helyszínen megnézik, nem hisznek a szemüknek, fülüknek, hogy miről vegyenek itt példát. /.../ A színház és ez ama tőrmozgalom kommunikációja ezek szerint csupán egyirányú legyen? Az amatőrök tanuljanak el szépen mindent e színháziaktól, és ezzel kész is? Azt nem hiszem. Ha az amatőrök jól végzik a dolgukat, a színházak nem egyet eltanulhatnak tőlük. Elsősorban persze frissességet, ambíciót, a feladat örömét, önkéntes szinpadi fegyelmet és főleg az új iránti mohó szomjúságot, de mást is. Mivel az amatőrök általában más közegben, más feltételek közt tevékenykednek, amelyekhez alkalmazkodva