Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása
új dolgokat la kénytelenek kitalálni, a színházak az ilyen elemeket jől felhasználhatják és nem kell megvárni, mig azokat valamelyik külföldi produkcióban felfedezik, A személyi képes olatnak is mindkét irányban nyitva kell lennie. Hivatásos színházi művészek eddig ls sokét segítették ez amatőr mozgalmat, de mintha ez a gyakorlat az utóbbi időben megritkult volna /vagy csak az amatőrök kevésbé igénylik?/. De ha kiemelkedő tehetség mutatkozik az amatőr színjátszók, rendezők között, és éppen az, akin nem ilyen vagy olyan epigonlzmus érződik, hanem az eredetisége feltűnő, jusson a színházakban feladatokhoz. Az azonban, véleményem szerint, nem hagyható sző nélkül, hogy akár ezek e tehetségek, vagy rosszabb esetben vélt tehetségek, önjelöltek zászlót bontsanak, tömegeket akarjanak maguk mögé állítani és hamis jelszavakkal, elméletekkel, velük érzelmi okokból azonosuló támogatókkal rohamot indítsanak bizonyos kulturális terűletek, mint e színház, szerintük rozoga várai ellen. w/13/ Ebből cikkből az derül ki, mintha az amatőrizmus egységes hadrendbe felállva támadott volna, ami persze rémkép volt. Ám az amatőr rendezők körében is sok "ellendrukker" volt, példa erre Csornák Ervin véleménye, ami cikk formájában csak később jelent meg: "Élcsoportjaink nagyobb részénél egyre inkább soha nem látott rendezői ötletek felvonultatása lesz a cél, a művészi fedezet nélküli sokkhatások alkalmazása, a virtuozitás előtérbe állítása* a látványelemek öncélú alkalmazása, mindenfajta múlt és mindenfajta hagyomány erőszakos elvetése - vegyis mesterkélt eredetiség hajszolása. A rendezői fogások nagy részét külföldről "hozzuk be". Rendezőink benyomásokat szereznek a külföldi, elsősorban avantgarde csoportok kifejezési eszközeiről, s több-kevesebb sikerrel átültetik őket produkcióikba. Arról nem vesznek tudomást, hogy e technikák és a belőlük kisugárzó tartalmak nagyon ls sajátos körülmények kőzött születtek, s kritikátlan át plán tálasuk más előjelű következtetésekhez vezet. E technika úgyszólván kizárólagosan bizonyos expresszionista ás szűrrealista "életérzés" kifejezésére jő. Elemei s a valóságot mérlegelő jó-
