Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása

modorú Kapitánynak, felsegítettük az elgyötört Woy

zecket, akár úgy, hogy nem tettünk semmit, nem avatkoztunk a játékba. Természetesen ebben e közegben a színészek nem "játszottak" szerepet, egész mlvoltukkal élték figurájukat. Azok a szereplők, aklk több szerepet alakítottak vagy csak Időnként kapcsolódtak a játékba, mintegy nézőként vegyülve el a tömegben, ugyanúgy éltek együtt e többi szereplővel, mintha aktiv játékban lettek volna. Nem lehetett lazítani, kikapcsolódni ebben ez előadásban, a nézők a passzív szereplők által ls be voltak kerítve, egymásra volt utalva néző és színész, együtt hozták látre az előadást, amely egy hierarchikus világ hamis értékrendjében elpusztuló emberpár tragikus történetével önmagunk és kapott vagy kialakított értékrendünk viszonyára kérdezett rá. 1979-ben játszották először Genet A Balkon cimü drámáját, de hónapokig érett, változott az előadás, mig többé-kevésbé végleges formáját elérte. Ezt e változatot mutatták be ez emeztérdemi Nemzetek Színháza Fesztiválon, avagy a Bolondok fesztiválján. Fodor ^amás éhben a sokfelé asszociálta tő bonyolult nyelvi struktúrájú darabban a mikro- és makrostruktúrák alá- és fölérendeltségéből adódó emberi és szerepviszonyoknak, Illetve a hatalmi jelképpé válás mechanizmusának megmutatását tartotta fontosnak. Ehhez olyan térformát, s ebből eredő játékformát alekitott ki, ami sokban ellentéte a Woyzeckn

él tapasztaltaknak. Ez esetben ugyanis az egyes jelenetek más és más helyiségben játszódtak, azaz a nézőnek most is vándorolnia kellett, de az egyes epizódok külön-külön, egymástól élesen elválasztva mintegy önállóan játszódtak le, s a nézőnek magának kellett szelektálni, rendet teremteni a sok különböző helyen látott eseménymorzsa között. Ezt a megoldást nyilván a kényszer szülte, de végül is az előadás koncepcionális szervező erejévé vált. A rendező következetesen végigvitte ez előadáson a szerepkettőzásek rendszerét, ezáltal elmélyítette e darabnak a mindennapi életben és a történelemben bekövetkező szerepjátszásról szóló mondandóját. Ez a mü más hangvételt, szinészi eszköztárt igényelt, mint a megelőző produkciók, amelyek betetőzése volt a Wpyzeck

. Ez a darab realista alapú