Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása
gára épített. Az epika epika maradt a szinpadon is - persze a csomópontok kiemelésével megtörtént a drámai sürités -, de drámává a szöveg és a szini elemek ironikusan értelmező ellentététől, illetve a színjátszók szerepbeli és mai mivoltukból adódó ellentéttől, 8 történet minden egyes momentumának kamaszos kommentálásától vált. Ez a módszer lehetőséget adott az "áthallások" érzékeltetésére. Például A három gróffiúb an a királynak öltözött cigány leánykérő látogatásában a mai protokollt figurázták ki. A kötöttség és az improvizációk kényes határterületén mozogtak ezek az előadások, de a művészi értéket veszélyeztető szélsőségeket mindig sikerült elkerülniük. Egyszerre több irányba tudták tágítani a történet, a szituációk érvényét, a diákok a maguk életének visszásságait épp úgy kifigurázták, mint a felnőttek világáét, de mindig a darab megszabta keretek között maradtak. Egyszerű technikai megoldásaik roppant gazdag asszociációs tartalmakká váltak. /A János vitézb en egy kék lepellel minden helyszint jelezni tudtak/ Közjáték /1975/ - szürrealisztikus szövegmontázs a haza témájára. Iskoladráma /1975/ - verses diákkomédia, mai környezetben alkalmazták azokat az elemeket, amelyek a három epikus mü szinpadi változatában külön-külön hatottak. Az utóbbi évek útkeresését jelzi, hogy Kafka: A per . Babits: Jónás könyve és Lázár Ervin meséi szerepeltek műsorukon. Leszkovszky Albin előadásai sohasem felhőtlenül derűsek, a komédia és a tragédia változó arányban keveredik bennük. Ahogy ez "az életben is történik. Par excellence diákszinpad a budapesti Pince Szinház, amelyet 1969 óta igazgatott, rendezett Keleti István. Mellette Mezei Éva, s esetenként mások /például Podor T amás, Böjté József/ rendeztek még. Mivel nem egyetlen oktatási intézmény színpadaként működik, a Pince Szinház gyűjtőhelye a főváros tehetséges középiskolás színjátszóinak, s mint ilyen szinte előképzője a főiskolának /évente három-öt tagját vették fel szinésznek, rendezőnek/. A Pince Szinház kezdettől fogva kettős feladatot látott el: a maga eszközeivel részt vett, segített ez