Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Késmárky Nóra: Bepillantás Jerzy Grotowski színházi laboratóriumába
át tartó parateátrális akciósorozat. Ezeknek az eseményeknek sajátos struktúrájuk vans a vezető tárna az "emberi dráma", nem úgy, ahogy egy drámairó megirja, hanem úgy, ahogy az akkor és ott megtörténik. Ez már nem szinpadi poéma. Ez a valóság poémája. Semmi sem fiktiv, sem a tér, sem az idő, sem a történések. Az eredmény, ha egyáltalán van ilyen, maga az eleven kreativ folyamat. Grotowski szerint nem is kell ehhez más, csak az egymással kapcsolatba lépő személyek /a Te és az Én, és a Hozzán Hasonlók/, és valamilyen tér. Minden egyebet az embernek önmagában kell megtalálnia, illetve önmagából kiindulva felépítenie, kapcsolatba kerülve a többiekkel, s magával az adott térrel, a tér objektumaival. Mindehhez egész személyiségünket igénybe kell vennünk, ez nem pusztán intellektuális aktus, sőt, talán csak legutolsósorban az. És az eredmény annak a pillanatnak a megtalálása , amikor a költészet születik. Az események résztvevője valami egészen különleges dolgot tapasztal; a spontaneitás forrásait, a kollektiv alkotás szenvedéseit és szépségeit. Ha képes lesz arra, hogy teljes önmagát átadja a történéseknek, ha reakcióit nem a konvencionális szükségletek és elvárások szerint kalkulálja, ha a hétköznapi beidegződéseket képes kikapcsolni. Viszont ahhoz, hogy az ember ne úgy cselekedjék, ahogy azt ezek a beidegződések diktálják, kell valami, ami lehetetlenné teszi, hogy a konvenciók funkcionáljanak, hogy a megszokott kommunikációs formák működjenek. Egy szituáció. E gy játékszabály. Egy "éles" helyzet, ami elől nem lehet kitérni. Ha a konvenciók nem működnek, az ember arra kényszerül, hogy olyan "technikákat" alkalmazzon, amiknek létezéséről esetleg nem is tud, és amiket ritkán, csak élete legintimebb pillanataiban enged felszinre jutni. Es ha nincs más választása, mint ezeknek az energiáknak a működtetése, akkor kénytelen a végletekig őszinte lenni, mert ezt a szférát nem képes manipulálni, tekintve, hogy nem ismeri pontosan az ilyenkor felbukkanó áramlatok természetét. Két választása van; vagy vállalja önmagát, olyannak, amilyen, és ennek szellemében cselekszik - vagy elmenekül.
