Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

István Mária: Koreográfus egy prózai színházban. Milloss Aurél emlékezése a Nemzetiben töltött évekről. Millos Aurél: Közös munkám Chiricóval

A Nemzeti Szinház kimutatásai szerint összesen kilenc darab számára készült Milloss-koreográf la, s a rendező egy eset kivételével mindig Németh Antal volt. Általában a szinház müsorpolitikája szempontjából kiemelt jelentőségű müvek ezek, közöttük az igazgató "szívügye", Az ember tragédiája

. Az első közös munka A roninok kincse volt. A Kállay Miklós által feldolgozott szamuráj-történetben az ragadta meg a rendezőt és a koreográfust is, hogy valamiféle olyan előadást alkothatnak belőle, ami a távol-keleti színjátszásra emlékeztet. Mindkettőjüket foglalkoztatta a japán és a kinai szinház, s szükségesnek Ítélték, hogy az európai színjátszás feldolgozza e távoli kulturális megnyilvánulási formákat. A pesti előadás sok zenei effektust használt, amelyet Ránky György a koreográfiával egybehangolva komponált. A ^emzeti színészeire új, szokatlan munka várt: mozdulataikat Milloss Aurél tervezte meg, ezek a mozgások pedig egy egészen sajátos dikciót eredményeztek. A kísérlet roppant érdekes volt, és mind a szinészek - elsősorban a fiatalok -, mind a nézők jól fogadták. A kosztümöket Milloss Aurél nem tartotta szerencsésnek, mert a japán ruhákhoz, díszítőelemekhez való ragaszkodás helyett ő olyan jelmezeket képzelt el, amelyek a szereplők karakterét vetítették volna ki. A korszak legsikerültebb munkájának ma a Gyémánt patak kisasszony

t tartja, amely egy kinai szerző, S.J. Hsiung mesejátékából készült. Az előadásban a kin8i szinházat akarták megidézni, amely absztraktabb, kevésbé festői, mint a japán. Milloss korábban Párizsben már látta egy kinai társulat vendégjátékát, ós ez az élmény segítette a Gyémántpatak kisaszszony megformálásában. A főszereplő Bajor Gizivel kitűnően tudott dolgozni, úgy instruálhatta, mint egy táncosnőt; s emlékezete szerint a fiatal Ungvári Lászlónak is egészen különös tehetsége volt ehhez a típusú színjátszáshoz. Őt a rendkívüli feladat nagyon fellelkesítette, s magasszintü technikai megoldásokra volt képes. Különösen emlékezetes maradt a Gyémántpatak kisasszony nézői számára az ő hóhértánca. A kritikusoknak feltűnt az új stilus, volt, aki megértés-