Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
István Mária: Koreográfus egy prózai színházban. Milloss Aurél emlékezése a Nemzetiben töltött évekről. Millos Aurél: Közös munkám Chiricóval
sel fogadta, mások nehezményezték, hogy a ^emzeti egyre inkább tánc-színházzá válik* Milloss munkája során leginkább a fiatal szinészekre és a sziniakadómiai növendékekre építhetett, utóbbiakból egész tánck8rt tudott alskitani. Kezdetben a Nemzeti próbatermét kapta meg pár órára, s itt saját produkcióit is gyakorolhatta, később önálló stúdiót elapitott Magyar B alettstúdió néven, ahová eljártak a szinészek és a növendékek is. Pár éves itthoni működése alatt igy a Nemzeti Szinház egyre fogékonyabb művészei megfelelő mozgáskultúrát sajátithattak el* A C s ode tükör cimü Babay - Buday mesejátékban a magyar táncok domináltak. Alessi darabjában, a Medici Katalinb an Milloss intérmezzók formájában több nagy, víziószerű táncfreskót komponált a 20-30 tagú tánckarra. Maga a téma is igen vonzó volt számára, mert Medici Katalin korszaka balett-történeti jelentősége miatt elméleti szempontból is érdekelte. Ezután következett Az ember tragédiája bemutatója, benne az emlékezetes temetői jelenet. Milloss táncolta az Idegent, akinek érintésére sorra a halálba szédülnek a londoni szin figurái. Az utolsó darab, amelyben dolgozott, szintén fontos produkció volt: Molière Úrhatnám polgár ja. Eredeti Lully-zenékre komponálta a barokk-kosztümös figurák mozgását, a táncleckét, a vivást, az öltözködést. A szinpadi látvány olyan volt, hogy a közönség, ha nem hallotta volna a prózai szöveget, azt hihette volna, balettet lát. Németh Antal nagyra értékelte Milloss Aurél tevékenységét, s mint már utaltunk rá, támogatta a Nemzetin kivüli munkáját is. Sajátos, Magyarországon új tipusú szinházi kisérletének nagy vesztesége lett, mikor Milloss Olaszországba költözött. Egy levelében meg is irta neki, hogy nem találta meg az utódját, - s valóban, miután pár emberrel hiába próbálkozott, az 1939/40-es évad előadásainak alkotói között már egyetlen koreográfus sem szerepelt. Németh figyelemmel kisérte Milloss Aurél kinti pályafutását is, és hogy nem mondott le az együttműködés folytatásáról, arra bizonyíték az az 1941-es javaslata, hogy készítsenek együtt egy szavak nélküli balettet Az ember tragé-