Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Kovács Léna: Ny. Ny. Jevreinov munkássága /1879-1953/ - pályakép
/ Az történt, hogy ezen az estén az igazi szinészek - az áruló program elhallgatta a nevüket - a nézőtéren voltak jelen," /33/ A szinház, mint olyan az életforma válságát tartalmi és formai oldalról is tárgyalja, Jevreinov kifejti azt, hogy számára a forma tartalom is egyben /gondoljunk megint A szép despotára/ . "Az utolsó pillanatban vagyunk, amikor ez élet értelmét még a szépség szigorúan vett esztétikai vonatkozásaiban keressük, A közeljövő a művészi alkotás lényegének a formát fogja elismerni, s nem kell soká várni, hogy azt a legmakacsabbak is a művészet igazi tartalmának tekintsék, s minden más tartozékát /eszméjét, meséjét/ ráhordott ballasztnak. Az élet igazolása a szépen és a művészeten keresztül mély és tartós irányzattá válik, S ahogy a művészetben a forma válik tartalommá, az élet torz, visszataszító képét eddig nem látott és nem hallott szépséggé fogjuk változtatni. A szinház fog rá megtanitani. Minden művésznek kötelessége lesz az élet teatralizálása. Egy egész sor új rendező tűnik majd fel: az élet rendezői. Periklészt, Nérót, Napóleont, XIV. Lajost nemsokára új módon: szinházrendezői szempontból is fogja értékelni a történelem, "^ 3 ^ A teatralitás ebben az értelemben "az én szent lázadása", amelyre a hajlamot és képességet Jevreinov egy ősi ösztönben, az átváltozás ösztönében eredezteti. "Amikor kiejtem ezt a szót "szinház", legelőször egy vademberre és egy gyermekre gondolok, s mindarra, ami alkotó-átváltózta tó akaratukra jellemző: az érthetetlen és idegen világ elutasitását, felváltását egy másikkal, egy szabadon-kitalálttal... egy sajáttal; vonzódás a maszkhoz, amely eltakarja az igazi ént s az új én hordozójává válik",^ 3 ^/ Amióta a szinház teljes egészében csak mint esztétikai jelenség tárgyalódik, az átalakitó ösztönről kevés szó esik. Márpedig a szinház - más művészeti ágakkal ellentétben - nem esztétikai kategóriákkal leirható jelenség: "A szinház művészete pre-esztétikai és nem esztétikai, abból következően, hogy a transzformáció , amely minden szinházi művészet lényegét képezi, ősibb és egyszerűbben meg-
