Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Kovács Léna: Ny. Ny. Jevreinov munkássága /1879-1953/ - pályakép
a pad alá esett: nem volt sem igazán autentikus, sem egészen stilizált. Az előadásmód a középkori szinház paródiájának tünt". /21/ Két évvel később Mejerhold, saját kutatásai következményeként változtat álláspontján és elismeri a szabad kompozició jogosultságát* Végeredményben azt mondhatjuk, hogy Jevreinov és ^jerhold törekvései igen közel álltak egymáshoz. Jevreinov aprólékosabb műgonddal dolgozott, Mejerhold inkább a kor szellemét próbálta közvetíteni. Jelentősebb eltérés, hogy bár Mejerhold is kereste a lehetőséget a néző bevonására s e célból szinészeket hozott be a nézőtérre, mégsem állt szándékában a korabeli nézőt is "rekonstruálni", mint azt Jevreinov tette* Mejerhold nem használt a szinpadon helyet foglaló nézőt* Jevreinov a korabeli ruhákba öltöztetett nézőt is szinpadra viszi, amely figyeli az eseményeket és reagál rájuk. Ez a közönség integráns része volt a játéknak, s ugyanakkor segített a Jevreinov-korabeli közönségnek belehelyezkedni a középkori hallgatóság perspektívájába: megérteni azt, hogy a múlt szinháza esemény volt, amelyben maga az élet sűrűsödött össze egy meghatározatlan pillanattól kezdve szinházzá /liturgikus dráma/. Jevreinov arra az életre helyezte a hangsúlyt, amely körülvette a műalkotást s aztán egybeolvadt vele. 12 év elteltével ugyanez fogja izgatni a Téli Palota Ostromának megrendezésekor. Időben kissé távolabbra esik, de témájában ide tartozik a Régi Korok Szinházának második évadja, amelynek anyagi és személyi feltételei csak 1911-re értek meg újra. A hajdani alkotótársak most a spanyol reneszánsz szinház rekreálására vállalkoznak. Azzal érvelnek, hogy Spanyolországban, erősen konzervatív és hagyományőrző ország lóvén, a szinház még a XVI, században is erősen össze van fonódva a középkori formákkal; még Lope de Vega is irt moralitásokat, amelyeket beillesztett müveibe, s amelyek hozzáillő környezetben, pl. a zaragozai székesegyház kapui előtt játszottak. A műsort három estére bontották. Elsőként Lope de Vega: Puente Ovejuna c. müve, Cervantes: A két fecsegő c. közjátékával párositva került szinre; a második alkalommal A hatalmas
