Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Kovács Léna: Ny. Ny. Jevreinov munkássága /1879-1953/ - pályakép
ként, A nagyszerű és legtöbbször tökéletes Gellért Lajos itt nem tudott az erős individualizáltságról lemondani, Baróti József, a rendező túl közvetlen igyekezett lenni, s éppen ezáltal ejtett el sokat Pierrot filozofikus alakjából. Bánóczyné hús-vér Colombina volt, való elevenséggel, Szeghő Endre pedig a groteszk orvos megformálásához éppen Molière-ig nyúlt vissza. UrmÖssy Anikó asszony tehetségéhez kis méretű feladatot kapott. Barótinak, a rendezőnek kellett volna összefognia az előadást, stilusegységet teremtve, lehetőén hiven a szerző intencióihoz - hogy ezt nem tette, föllépésének bemutatkozó jellege magyarázza. Még idegen a Belvárosi szinpadán, mozgásán is észre lehetett ezt venni. Hogy tehetséges, komoly szinész, az egyébként kétségtelen. Széki Andor forditása és Lányi Viktor tehetséges aláfestő zenéje /főleg Harlekin szerenádja s Colombina dala/teljes értékkel szolgálták a darab sikerét. Básty diszleteivel együtt hatásosak, e stilus szempontjából az egész előadásnak legeltaláltabb tényezői."/14/ /Megjelent a Független Szemle 10-es számának szinházi rovatában/, ügy vélem, nem haszontalan teljes egeszében idézni a Jevreinovra vonatkozó részt, mivel Horváth Árpád részben Jevreinov /később ismertetendő/ szinházi teóriájára is reflektál, s érdekes, hogy ugyan megfogalmazza az orosz drámairó elméletének újdonságát, de a naturalizmus és szimbolizmus közé helyezve valójában nem veszi észre annak teljes másságát. Nem érdekli Jevreinov elméletének "szépfilozófiai" része sem - elsősorban a gyakorlati szakembert üdvözli. M^ben tért el Jevreinov Harlekin-ábrázolása a megszokottól? Éppen abban, hogy nem puszta báb többé, hanem van szabad választása: gyáván a halhatatlanságért harcoljon-e, vagy vidáman várja a halált. Főként Pierrot-val és a Doktorral /vörös orr, túlméretezett fecskendő a commedia dell f arte-i hagyományból/ összevetve lepleződik le a két eltérő életfilozófia. Pierrot visszatekeri az Óramutatót, hogy késleltesse a halál megérkeztét - Jevreinov természetesen Bergsont is olvasta! -, a Doktor nem tudja kezelni a pácienst, mert tele van halálfélelemmel. Harlekin azonban bölcs és teljes életet élt, igy csak porhüvelyét ^ragadhatja el a halál, szépséges aktusban, a középkori haláltánc formájában. 4. VISSZA A KÖZÉPKORBA Már esett róla szó, hogy az orosz századvég erőteljes érdeklődést mutatott a régi korok kultúrája iránt. Elsősorban a szimbolisták szerették volna feleleveníteni a múlt szinpadi hagyományait, felkutatva benne a mának érvényeset, a jelenhez szólót; életet lehelve egy kiveszett művészi formába. Jevreinov, mint láttuk, A szép despota c. müvében megirta a múlt újraélésének vágyát és kísérletét, s ennek egyenes folytatása a múlt színházának rekonsruálására pontosabban újrate-
