Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa
tragédia lassúbbat. A Szinészeti stúdiumok ban Egressy arra figyelmeztet, hogy "Az irási választó jelek a* recitálóra nézve szünetjegy ekül állanak, melyek őt megállapodásra, pihenésre figyelmeztetik."/^^ Ez az akkori szinpadi gyakorlatban még nem volt általános, részben a régi iskola maradványa miatt, amely a központozási jeleket általában nem tekintette szünetjeleknek. Szüneteket - irja Egressy - nem csak az Írásjeleknél kell tartania a színésznek, hanem bizonyos drámai helyzetekben, lelkiállapotokban is. "... különös szünettanulmányt követelnek a* következő okok: versbeszédü szerep, értelmesség, érzelmi átmenetelek, tüdőgazdálkodási elv, lélekzetvétel, végre még azon elv, miszerint a* hallgató elméje ne halmozta ssék annyira túl az egymást kergető gondolatok* és képek 1 rohama által, hogy azokat meg ne birhassa; hanem a* szüneteknek helyes alkalmazása által idő engedtessék neki a* mfí minden apró részeinek, minden egyes képének és gondolatnak "/35/ élvezhetéséhez. u/ Már a Szinészeti stúdiumokb an is emliti, A szinészet könyvében pedig részletesen kifejti Egressy, hogy olyan drámai helyzetben, amikor a szinész elbeszél valamit, akkor a hangnak /és a mozgásnak/ minden utánzó és érzékeltető jellegét ki kell használni, mert "itt a 1 föladat: a* multat jelenné, a*nem láthatót láthatóvá érzékiteni."/"^/ Nem véletlen, hogy a hang festői erejének kiaknázásáról a szerep "egyénitéséről" irott fejezetben ir Egressy. Szerepeinek átlényegitésében, különösen egyes jeleneteknél - pl. álmok, látomások elbeszélésénél, őrülési jelenetekben - a mozgás, gesztusok, mimika mellett nagy szerep jutott a hanggal való tudatos játékának is. Az addig szokatlan, vagy a vártnál erőteljesebb gesztusokhoz szokatlan hangfekvés, hangerő, beszódtempó járult. Ismét a III. Richard cimszerpének alakítását idézhetjük: a zsarnokot minden fenségességtől megfosztva, a megirtnál is ellenszenvesebbre formáltat a szaggatott beszéddel, a rémület érzékeltetésekor a kézenfekvőbb kiabálás helyett rekedt suttogással is jellemzett. Az elmondottakat összefoglalva megállapíthatjuk tehát, hogy
