Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa

a szinház megnyitását követő években a helyes, a magyar nyelvtani szabályoknak megfelelő kiejtésért kellett elsősorban megküzdeni. Az ebből az időszakból származó kritikák és Egressy elméleti irása főként általános érvényű alapszabályokat rögzitenek. Ezzel párhuzamosan azonban a romantikus szinjátszóstilusnak megfelelő akusztikai jellemzők is kialakultak, ha nehezebben is érhetők tetten, mint a sokat emlegetett fogyatékosságok. Ezek a jellemzők a következők voltak: erőteljes hangsúlyok, az érzelmi nyomaték gyakran háttérbe szorította az értelmit; szélsőséges hangerőváltások; na§^ hangterjedelem. A későbbiek során azután ezek az akusztikai stílusjegyek még differenciáltabbakká, árnyaltabbakká váltak. •Ahogyan a szinház műsora változott - több klasszikus tragédiát mutattak be és jobb fordításban, megjelentek a színpadon a történelmi tárgyú magyar drámák, majd a népszínművek - úgy alakultak, csiszolódtak és változtak ezek az akusztikus jellemzők is. S végül, de nem utolsósorban minden bizonnyal hatással volt a Pesti Magyar Szinház, majd Nemzeti Szinház prózai előadásainak akusztikus stilusára az a tény is, hogy együtt élt a sokszor kárhoztatott műfajjal, az operával. Ezek elemzése azonban már meghaladja e tanulmány kereteit. Jegyzetek 1. Bajza Összegyűjtött Munkái. VI. köt. Dramaturgiai Írások. Dramaturgiai és logikai leckék magyar szinibirálók számára. Pest 1863« Heckenast. 32. Az irás először a Kritikai lapokban jelent meg. 1836. VII. 2. Egressy Gábor válogatott cikkei 1838-1848. Bp, 1980. M. Színházi Intézet. Az irás először az Athenaeum 1841. júl. 18., 25., 27., 29» számaiban jelent meg. 3« Vö. a fenti kötet idevonatkozó jegyzetanyagát: 187-188. 4. Wacha Imre: Az elhangzó beszéd főbb akusztikus stiluskategóriáiról. Altalános Nyelvészeti Tanulmányok. X. Bp. 1974. 209-210.