Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa
elégtelen hangadás miatt nem eléggé érthető.w/ 1 ^/ Más helyütt pedig, többek szövegmondását kritizálva, ezt irja: "Azok a 9 suttogások, sisitelések, mert beszédnek nem lehet mondani, meg nem foghatjuk, mire valók, mintha nem a közönségnek, ha/ * * * /17/ nem csupán magok számára játszanának."' f/ Ugysncsak sokszor birálják a vontatott beszéddel szemben a másik végletet, az érthetetlenségig menő hadarást: "Valami gyilkos, természetlen, magyartalan szóharapdál ás, szóhabarás kezd divatba jőni némelly színészeinknél, hogy egy szótag sem mondatik ki isten* igazában,"/" 1 " 8 ^ Egy későbbi számban a Lendvay házaspár hadarásának bírálatakor hosszabb fejtegetést szentel Vörösmarty a magyar nyelv helyes beszédtempójának, törvényeinek érzékeltetésére: "... el nem hallgathatjuk azonban eredeti hibájokat /ti. a Lendvay házaspárnak/ amelly már egyéb színészeinkre is ragadni kezd, a* szóhabarást, melly tői azonban ma Lendvayné őrizkedni látszott, mig Lendvay egészen rossz szokásának engedte át magát. A* társalkodási nyelvnek azonban ugyan nem kell lassúnak, hebegőnek ós vontatottnak lenni, de épen oly kevéssé elhabartnak, elszaporázottnak, *s kivált érthetetlennek; mi nekünk, kik a nézőtéren vagyunk, elképzelhetni mennyire nem mulatságos. *S aztán szép-e, magyaros, vagy csak magyar-e ezen elhabart, siettetett beszéd? Sem egy, sem más. Minden nyelv úgy szép, ha saját törvényei szerint beszéltetik. Mit mondana a > német, ha színészei, minden syllabát kimondva magyarosan igy szavalnának: lé-ben , vergeben ? Bizonyosan rútnak tartaná, mert nála az -en és a 1 ver rövidek, s mintegy elnyeletnek. Egészen ellenkező törvénye van a magyar nyelvnek: itt minden szótagot tisztán ki kell mondani, itt semmit elnyelni, összerántani nem szabad, s'itt minden rövidítés csak a 9 kihagyásban áll, ha ezt a szokás megengedi, pl. gazda asszonya gazd*asszony, egyébiránt mindent, ami irva van, épen, tisztán ki is kell mondani, csak annyira lehet sebesnek vagy szaporának lenni, amennyire azt a'szótagok* tiszta kimondása engedi."/ 1 ^/ Gyakori a szöveg rossz memorizálásából, vagy meg nem értéséből eredő improvizálás, az hogy a szinész saját maga által kitalált, többnyire oda nem illő szövegével helyettesitette
